Adó- és illetékügyi szemle, 1918 (7. évfolyam 1-10. szám)

1918 / 1. szám - Kapcsolatok a III. oszt. keresetiadó és hadinyereségadó között

Egyenes adók. — Joggyakorlat. tartama alatt nem teljesített, s mert az a panasza, hogy a kérelméhez becsatolt vadászati jegy az ügy késedelmes elintézése miatt részére vissza nem adatott, hanem az viszszatartatott s így vadászati jegy birtoka nélkül még ha akart volna sem vadászhatott volna, nem helytálló, mert kérelmét a saját elhatározásából adta be, ahhoz a vadászati jegyet becsatolnia nem kelletett, s mert azt visszakérni módjában állott volna. 7. Az állami kedvezmények megszűnésétől kezdve a kedvezményezett üzemből származó jövedelem jövedelmiadó alá esik és pedig ha a kedvezmény még az előző évben szűnt meg, az előz3 év egész jövedelme, ha pedig az adóévben az adóidvetés előtt szűnt meg, az előző évi jövedelemnek a megszűnéstől az év végéig terjedő időre eső aránylagos része szolgál az adó alapjául. (A m. kir. közigazgatási bíróság 17070/1917. P. és 1713511917. P. sz. ítélete.) I Indokok : Az adóköteles jövedelmének egy része iparból ered és nem vitás, hogy ez a gyáripar az 1915. év első hét hónapjában a hazai ipar fejles/tése céljából hozott törvények alapján még adómentességet élvezett. Az adófelszólamlási bizottság az iparból eredő 100.000 K jövede em héttizenketied részét a jövedelemből az 1909. évi X. t.-c. 12. §. 9. pontja a .apján levonandónak találta. A kincstári előadónak a levonás ellen irányuló panasza alapos. Nyilvánvaló ugyunis, hogy habár a hazai ipar fejlesztése céljából adómenteseknek nyilvánított vállalati jövedelem szerkezeti hibából az 1909. évi X. t.-c. 12. §-ábau elsorolt regieköltségek és más, a jövedelmet apasztó kiadások között fordul elő, azért ezt. a jövedelmet nem lehet kiadási tételnek tekinteni, hanem éppen úgy adómentes jövedelem, mint a törvény 4. §-ának 5. pontjában és az 5. §-ban felsorolt más, a jövedelemadó alól mentes jövedelem. Ebből az is megállapíih• tó. hogy az idézett törvény 12. §. 9> pontjában a hazai ipar fejlesztése céljából a jövedelemadó alól statuált mentesség tárgyi természetű, mely meghatározott időszakhoz, bizonyos számú évekhez van kötve, tehát az adómentességi évek kezdeti időpontjától kezdve feltétlenül igényelhető, de ezzel okozati összefüggésben a mentességi évek végső időpontjával megszűnik. Az üzleti adónál is ez a jogelv érvénye&ült, midőn ez a bíróság egy konkrét esetben kimondta, hogy az állami kedvezmények megszűnése esetében a megszűnés időpontjától kezdve jár az üzleti adó és pedig a megelőző három év nyereményátlaga alapján. Ugyanerre a jogelvre van fektetve a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII. t.c. 16. §-ának tételes rendelkezése, ami nyikán kitűnik a megfelelő törvényjavaslat indokolásából, mely szerint «az adómentesség csak azt az időtartamot jelenti, mely alatt a vállalat nem adózik, de nem foglalja magában egyben azt is, hogy a mentesség megszűnésének időpontját megelőző jövedelem adóalapul nem vehető». Adott esetben az adómentesség az 1915. évi aug. 1-én megszűnt, tehát az 1916. évi adókivetésnél a 19 2*