Adó- és illetékügyi szemle, 1918 (7. évfolyam 1-10. szám)

1918 / 1. szám - Titkos tartalékolás a jövedelemadó szempontjából

Pásztor: Titkos tartalékolás a jövedelemadó szempontjából. nemzetgazdasági érdek, hogy ezeknek a vállalatoknak fejlődése minél egyenletesebb és stabilabb legyen. E vállalatok erősségét jelzi az alaptöke, a tartaléktőkék és az osztalékok fokozatos nagyobbodása. A leggondosabb üzletvitel mellett is előfordulhatnak azonban oly veszteségek, melyek a tartalékok és osztalékok fokozatos erősítését veszélyeztetnék. Ilyenkor lép előtérbe a titkos tartalék jelentősége, melynek igénybevétele kifelé eltünteti a veszteséget, lehetővé teszi a nyert tartalékalapok további dotációját és az osztalék előző évi nagyságának fentartását, anélkül, hogy az a mérlegből megnyilvánulna. Ilyen időszaki veszteségek megszüntetésére latens tartalék hiányában a nyilt tartalékot kellene igénybe venni, melynek igénybevételét kereskedelmi törvényünk és joggyakorlatunk rendszerint a közgyűlésnek tartja fenn. A veszteségnek a tartalékból való fedezése, a nyilvánosság előtt történve, nagyobb hullámokat verne ós a vállalat sokszor az egész gazdasági élet hátrányára is rossz megítélésben részesülne. A titkos tartalék létesítése tehát egyenesen közgazdasági érdek, amelynek létesítéséről ugyan az 1875. évi XXXVII. t.-e. nem intézkedik, de hogy a törvény szellemével nem áll ellentétben, azt a 199. §. 2. pontja, — mely az értékpapírok leltározásáról szól — bizonyítja. Érthető tehát, ha a kereseti adózás szempontjából a titkos tartalék híméletben részesül. Az 1916. évi adójavaslatok beterjesztésekor Teleszky János akkori pénzügyminiszter is kifejtette, hogy a titkos tartalék semmi egyéb, mint a szolid üzletvitel követelménye, egyrészt az ország közgazdasága érdekében, másrészt a részvényes érdekében, nevelőiskolája a részvényesnek, gyakran önkénytelen takarókpénztár, amelyet a részvényesnek az igazgatósága nyújt avval, hogy nem osztja ki az osztalékot teljesen, hanem annak az osztaléknak egy részét visszatartja a kedvezőtlen időre, arra, hogy mikor a konjunktúrák nem lesznek kedvezők, akkor is képes legyen a részvényesnek olyan osztalékot adni, amilyent adott a kedvező időben». A természetes személyeknél titkos tartalékalap létesítésének gazdasági szempontból nincs jelentősége. A cégfőnök a mérleget önmagának készíti, vagyonát a legiigorózusabb elvek szerint a kereskedelmi törvény 28. §-a figyelembe vételével leltározhatja. A javaknak a valóságnál alacsonyabb értékelése gazdasági szempontból rá nézve értékkel nem bír, mert az évi eredményben csak önmaga részesül és a vagyon alacsonyabb vagy magasabb értékelése csak könyvelési és számszaki művelet, mely a tényleges vagyonállapotot nem befolyásolja és annak elosztásán semmit sem változtat. Tulajdonképen pedig természetes személynél titkos tartalékról nem is lehet szó, mert magáncégnél az egész mérleg titkos, csak ott, ahol a mérleg nyilvános, mint a részvénytársaság és szövetkezeteknél, lehet a nyilvánossággal ellentétben a titkosság definícióját alkalmazni. Elemezzük most a titkos tartalékolást az adózási törvények és rendeletek szempontjából. A jövedelemadóról szóló 1909. évi X. t.-c. 9. §-a szerint ((jövedelemnek tekintendő az adókötelesek bármely forrásból eredő és akár tényleg befolyó, akár őt megillető pénzbeli vagy értékkel bíró egyéb bevótele». A 12. §. szerint pedig «az adó9