Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Az ingatlanok értékelésére vonatkozó új szabályok

Illetékügy. — Joggyakorlat. ható. (A m. kir. közigazgatási bíróság 25.797/1915. P. sz. ítélete.) A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok: A panaszszal megtámadott illetéket azért követelik, mert a panaszos az árú- és értéktőzsde választott bíróságához beadott keresetének IV. példánya után csak a felzeti illetéket rótta le. A panaszos kifogásolja a fizetési meghagyást, mert abban nem figyelmeztették arra, hogy 15 nap alatt a megrövidített illeték másfélszerese fizetendő. A panasznak nem lehetett helyet adni, mert a fizetési meghagyásnak ez a része a panaszosra nem lehet sérelmes. Az 1914. évi XLHI. t.-c. 82. és 83. §-ai ugyanis kifejezetten csak a polgári perrendtartással szabályozott eljárásokban elkövetett illetékrövidítésekre vonatkoznak. Egyéb bírói eljárásokban tehát ezeket a szabályokat nem lehet alkalmazni. A tőzsdebírósági eljárást pedig a polgári perrendtartás egyáltalán nem szabályozza, és az életbeléptetési törvény 24. §-a is a törvényhozás további rendelkezéséig a régi eljárási szabályokat tartja érvényben. Az 1914. évi XLIII. t.-c. 91. §-a általában hatályon kívül helyezi e törvénnyel ellentétes jogszabályokat. Ezek nagy részét külön részletesen is felsorolja. A felsorolásból azonban az 1881. évi XXVI. t.-c. 9. §. kimaradt. Ez a szakasz a peres ügyekben elkövetett bélyegrövidítésekre ötszörös, minden más beadványoknál pedig négyszeres felemelt illeték kiszabását rendeli el. A peres ügyek a polgári perrendtartással lévén szabályozva, ezekre a törvény 82. és 83. §-ai kifejezett és az emiitett 9. §-ban foglalt rendelkezéstől eltérő szabályt tartalmazván, ennek a 9. §-nak első része kétségtelenül hatályát vesztette. Második része azonban tovább is érvényben maradt, mivel az 1914. évi XLIII. t.-c. a polgári perrendtartással nem szabályozott eljárásokban elkövetett bé lyegrövidítésekre egyáltalában nem intézkedik. A felemelt illetéket tehát ezután is négyszeres összegben kell ugyan kiszabni, az a kedvezmény azonban, hogy a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 napon belül a másfélszeres fizethető, erre vonatkozó törvényes rendelkezés hiányában nem igényelhető. A panaszosnak arra a körülményre alapított kifogásai tehát, hogy a fizetési meghagyásban az erre a jogra vonatkozó figyelmeztetés nem foglaltatott, törvényes alappal nem bírnak. 12. Az igényperben hozott ítélet ellen irányuló fellebbezésre az 1914. évi XLIII. t.-c. 22. §-ában megszabott illetéket teljes összegében le kell róni. (A m. kir. közigazgatási bíróság 27.11511915. P. sz. ítélete.) A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok: A panaszos az igényperben hozott ítélet ellen beadott fellebbezésén az 1914. évi XLIII. t.-c. 22. §-a szerint lerótt illeték felének visszatérítését azon az alapon kéri, hogy az igényperben hozott ítélet után az ítéleti illetéknek csak a fele lóvén lerovandó, a fellebbezési illetéknek is csak a fele követelhető, mert a felebbezési illeték ugyanannyi, mint az Ítéleti illeték. A panaszt a bíróság alaptalannak találta. Az 1914. évi XLIII. t.-c. 22. §-a