Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Az ingatlanok értékelésére vonatkozó új szabályok

Illetékügy. — Joggyakorlat. ugyanis a fellebbezési illetéket nem az ítéleti illetékkel egyenlő összeg­ben állapítja ineg, hanem minden értékre nézve külön fokozatot állít fel, amely fokozat egyes tételei egyenlőek az ítéleti illetékkel, más más tételei pedig vagy magasab­bak, vagy alacsonyabbak annál. Azon a címen tehát, hogy a fellebbezési illeték azonos az ítéleti illetékkel, már ez okból sem lehet a vissza­térítéshez igényt támasztani. De nem lehet a kérelmet külö­nösen azért teljesíteni, mert a fel­lebbezések illetékére nézve egyedül a 22. §. rendelkezései az irányadók, ez a szakasz pedig a fellebbezések között abban a tekintetben, hogy milyen perben adták be azokat, megkülönböztetést nem tesz, sót az által, hogy a Pp. 481. §-ára hivat­kozik, kifejezést ad annak a célza­tának, hogy minden fellebbezést ál­talában az ott megszabott illeték alá kíván vonni. Kivételt az általá­nos szabály alól csak a 23. §. tesz az id. törvény 11. §-ában felsorolt ítéletek ellen irányuló fellebbezé­sekre, az igényper azonban ebben a szakaszban felemlítve nem lévén, a fellebbezésre ennek a szakasznak rendelkezéseit sem lehet alkalmazni. 13. A tőzsde bíró sági eljárásban hozott határozatok ellen a kir. ítélő­táblához intézhető felfolyamodá­sokra nem az 1914: XLIII. t.-c 23. § ában, hanem annak 73. §-ában megszabott illetéket kell leróni. (A m. kir. közigazgatási bíróság 26.04811915. P. sz. ítélete.) A magyar királyi közigazgatási bí­róság a panasznak helyet adva,a meg­támadott illeték törlését elrendeli. Indokok : A panaszolt illetéket azért követelik a pauaszostól, mert a te­mesvári Lloyd-társulat választott bí­róságának az illetékesség kérdésé­ben hozott végzése ellen az 1881. évi LIX. törvénycikk 94. §-a alap­ján a temesvári királyi ítélő táblá­hoz intézett felfolyamodás első pél­dányára csak az 1914. évi XLIII. törvénycikk 73. §-ában, s nem an­nak 29. §-ában megszabott illetéket rótta le. Az 1914. évi XLIII. t.-c. a tőzsdebírósági eljárásról a IX. feje­zetben rendelkezik. A 73. §. szerint minden beadvány után ivenként 50 f, illetve 1 K 50 f illeték rovandó le. A felfolyamodás kétségkívül bead­vány s a felfolyamodási illeték is a törvény rendszerében nem hatá­rozati, hanem beadványi illeték. Az is kétségtelen, hogy a felfolya­modást a választott bíróságnál kell benyújtani. Tekintettel tehát arra, hogy a törvény a felfolyamodásokra, vagy a jogorvoslati beadványokra egyáltalában ezekben a tőzsdebíró­sági eljárásokban kivételt nem tesz, ezekről egyáltalán meg sem emlé­kezik, tekintettel továbbá arra, hogy a 29. §. annak bevezető szavai sze­rint csak polgári bíróságok előtti eljárásokban hozott első bírósági végzések elleni felfolyamodások il­letékét állapítja meg, tehát ez a szakasz a választott bíróságok által hozott végzések ellen beadott fel­folyamodásokra nem vonatkozhatik, a bíróság arra a meggyőződésre ju­tott, hogy a tőzsde választott bíró­ságának határozatai ellen igénybeve­hető jogorvoslati beadványok is a 73. §-ban megszabott illeték alá esnek. A panaszos pedig ezt az illeté­ket szabályszerűen lerótta, s így a felemelt illetéket tévesen szabták ki terhére. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom