Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Az ingatlanok értékelésére vonatkozó új szabályok

Illetékügy. — Joggyakorlat. bejelenteni. Az a védekezés, hogy az egyszerű bejelentés nem bírhat nagyobb hitelességgel akkor, ha a telekkönyvi hatóságnál teszi meg a hitelező, meg nem állhat azért, mert a telekkönyvi hatóságnál tett beje lentésuek a hitelezőre nézve telek­könyvi jogi következményei van­nak, míg a pénzügyi hatóságnál tett ilyen nyilatkozatnak semmi te­lekkönyvi hatálya vagy következ­ménye nincs. Ezekből az okokból tehát, mivel a végrehajtási kérvényben arról, hogy a váltókövetelés, amelynek erejéig a végrehajtást kérte, része volna az előzőleg — nem is az új végzésben megnevezett adós, ha­nem annak telekkönyvi elődje ellen — már bekebelezett biztosítéki zá­logjognak, illetve hogy ezt a váltó­tartozást a bekebelezéssel biztosí­tott hitel keretében vette volna fel, semmiféle bejelentés nincs; az azo­nosságot a bíróság sem állapíthatta meg, s így a panasznak helyet sem adhatott. 4. A helyi érdekű vasutaknak a forgalomba adás után több mint két évvel irásba foglalt csatlako­zási szerződése illetékmentes, ha igazolják, hogy a szerződés tényleg még a két év letelte előtt megköt­tetett, (A m. kir. közigazgatási bíró­ság 2121011915. P. sz. ítélete.) A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyet ad és a panaszolt illeték törlését elrendeli. Indokok : A panaszolt illetéket azért követelik a panaszostól, mert azt a szerződ ést, amelyet a magy. államvas­utak igazgatóságával a Sz. és G. állomásokhoz való csatlakozás, va­lamint a csatlakozás folytán szük­ségessé vált létesítmények előállítása tárgyában kötött, 1911. évi május hó 31-én foglalták irásba, a keres­kedelmi minister pedig ezt a szer­ződést csak 1911. évi november hó 16-án hagyta jóvá, a panaszos vasút vállalat azonban utolsó vonalszaka­szát már 1909. évi április 30-án át­adta a forgalomnak, s így abban az időben, amikor a kincstár joga az illeték követelésére a bélyeg és illetékszabályok 16. §-a értelmében beállott, letelt az a két esztendő, amelyet az 1888. évi IV. t.-c. 5. §-a a kelyiérdekü vasutaknak engedé­lyezett illetékmentesség határául megszabott. Az illeték jogossága ellen emelt panaszt a bíróság alaposnak találta. A panaszirathoz csatolt s 1910. évi október hó 1-én lezárt utó felül­vizsgálati jegyzőkönyvben ugyan, amelyet a kereskedelmi ministerium, vasúti és hajózási felügyelőség s a magyar királyi államvasutak kikül­dötteinek közreműködésével vettek fel, a magyar kir. államvasutak kép­viselői kijelentették, hogy a csatla­kozási szerződések megkötése iránt folytatott tárgyalások befejezést nyertek és a tervezet a helyiérdekű vasutaknak rövidesen meg fog kül­detni. A magyar királyi államvasutak igazgatóságának értesítése szerint pedig a panaszos részvénytársaság a szerződési tervezetet 1911. évi február hó 8-án kelt irata szerint elfogadta. Kétségtelen tehát, hogy a csatlakozási szerződés, amely után az illeték kiszabatott, már ezen a napon létrejött, tehát a jogügylet a vasút utolsó szakaszának forga­lomba helyezésétől számított két éven belül köttetett meg. Az 1880. évi XXXI. t.-c. és az 1888. évi IV. t,-c. 5. §-ának rendel­kezései az illetékmentességet azokra 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom