Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Az ingatlanok értékelésére vonatkozó új szabályok

Illetékügy. — Joggyakorlat. ben kedvezményezettül megneveztetett, s illetőleg kedvezményezett megnevezésének hiányában annak vagy azoknak tulajdonává, kik az örökhagyónak örökösei. Az életbiztosítási ügylet pedig, mint szerencsekötés már képezte illetékezés tárgyát. Ebből az okból az idézett Ask. 900/913. tételű kiszabási irat tanúsága szerint ez a 2000 korona biztosítási összeg, mely végrendelet szerint egyenlő felefele részekben a sz.-i és a gy.-i római katholikus plébániának adatott át, nem is vonatott az illetéki díjjegyzék 95. tét. B pontja szerint máskülönben járó 10°/0-os örökösödési illeték alá. Ily körülmények között annak az alapító levélnek alapján, melyet nem az örökhagyó és nem is az örökösei állítottak ki, hanem a sz.-i római katholikus egyházközség képviseletében a panaszos, mely alapítólevelet tisztán a kérdéses és misealapítványi végrendeleti hagyományképen átvett összegnek nyilvántartása, s az egyházhatósági ellenőrzés és belső kezelés végett tehát hivatalos célra kellett kiállítani, sem örökségi illeték, sem az illetéki díjjegyzék 4. tét. szerint az alapítvány felől kiállított okiratra előirt bélyeg és vagyonátruházási illeték törvényszerűen nem követelhető, mert hiszen ez esetben nincs illetékköteles okirat, amilyennek csak az alapítványt tevők által kiállított alapítványi oklevél tekinthető. 3. A végrehajtási eljárás során bekebelezett követelésnek az előzőleg bekebelezett biztosítéki összeggel való azonossága csak abban az esetben állapítható meg, ha a végrehajtó az azonosságot a végrehajtásikérvényben a tkv. rendt. 109. §-a értelmében feltünteti. (A magy. kir. közigazgatási bíróság 28028,1915. P. sz. ítélete.) A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok: A panaszos a terhére kiszabott illeték törlését azzal az indokolással kéri, hogy az 537:3/193 5. tkv. számú végzéssel bekebelezett zálogjog alapjául szolgáló 1200 korona követelés része annak az öszszegnek, amelyuek biztosítására a zálogjog 8127/1914. tkv. szám alatt bekebeleztetett. A követelések azonosságának bizonyítására pedig semmiféle okiratot nem ajánl fel, h^nem csak arra hivatkozik, hogy ha a telekkönyvi hatósághoz intézett beadványában jelenti ki minden egyéb bizonyíték nélkül az azonosságot és ez elegendő, nem lehet figyelmen kívül hagyni egyszerű bejelentését akkor sem,ha ezt a pénzügyi hatósághoz intézett beadványában teszi. A bíróság ezt a védekezést alaposnak el nem fogadta. Az első bekebelezés ugyanis hitelbiztosítéki okirat alapján történt. Ezzel a bejegyzéssel a panaszos még bizonyos meghatározott követelésre nem szerzett zálogjogot. Az a körülmény tehát, hogy egy később keletkezett követelés ennek a hitelnek keretén belül keleíkezett-e, csak oly módon bizonyítható, ha ez a körülmény magából a telekkönyvi végzésből, vagy legalább is a te'ekkönyvi iratokból kiderül. Ebből a célból rendeli el a telekkönyvi rendtartás 109. §-a, hogy az a hitelező, aki már nyilvánkönyvileg biztosított követelésének további bekebelezését kéri, az arra a követelésre nézve már megszerzett jelzálogát köteles