Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - Az ingatlanok értékelésére vonatkozó új szabályok

llletéküyy. — Joggyakorlat. le nem rovatott és azon a bély. és ÜL szab. 55—56. §§-ai értelmében meghatározott s az illetékes kir. adóhivatal által a szerződök bemutatási kötelezettsége mellett rávezetendő az a záradék, mely igazolná, hogy az eredeti szerződés I. példányán a törvényszerű fokozatos és a panaszolt esetben a II. fokozattal számítandó 45 K illeték bélyegjegyekkel lerovatott volna, hiányzik. Ily esetben pedig a bély. s ül. szabályok 56. §-a értelmében tulajdonképen a járó illeték háromszoros összegben irandó elő s így 135 K előírása lett volna indokolt. Az előirt és a kir. pénzügyigazgatóság által is fentartott ezen illeték és birsággal szemben kellő időben érvényesített panasz során megállapítja, ez a bíróság, miszerint a bély. s ill. szab. 56. § ában foglalt rendelkezés azon feltevésen alapszik, hogy az említett minőségű szerződésekről kiállított okiratoknak egyik eredeti példánya sem lett kel'ő időben a szabályszerű bélyeggel ellátva. A most jelzett törvényszakasz alapján való háromszoros illetékkel eszközlendő illetékkiszabás érvénye tehát csak addig állhat meg, míg annak a mondott feltevésnek ellenkezője be nem igazoltatik. Minthogy pedig a panaszosok a kérdéses szerződésnek a panaszirathoz becsatolt eredeti első példányával igazolták azt, hogy az a kiállítás alkalmával a kellő 45 koronás bélyeggel elláttatott: ennélfogva az előirt felfokozott illeték követelésének jogosultsága megszűnt. Tekintettel azonban arra, hogy a kérdéses másodpéldányon az ill. díjj. 50. tétele szerint járó 1 K ívbélyeg nem rovatott le : ennélfogva a panaszosok terhére az előirt illetékből a bély. s ill. szab. 103. §-a szerint követelendő 3 K felemelt mérvű bélyegilletéket fentartani s így a panasznak részben helyet adva, jelen ítélet rendelkező része értelmében határozni kellett. 2. Az életbiztosítás folytán a kedvezményezettnek kifizetett biztosítási összeg az elhalt hagyatékának nem minősíthető, sígy azután örökösödési illeték nem követelhető. (A m. kir. közigazgatási bíróság 16784/1916. P. sz. ítélete.) A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyet ad, a panaszost az illeték fizetése alól felmenti és annak törlését elrendeli. Indokok: A panaszolt illetéket vitátlanul attól az 1000 korona öszszegtől irták elő, melyet néhai dr. V. Albert végrendeletileg misealapítványul hagyott a sz.-i római katolikus plébániára s a mely összeg a nevezett örökhagyó hagyatékának illetékéről szóló gy.-i m. kir. adóhivatali 1913. évi Ask. 900 tételű kiszabási iratokból merített meggyőződés szerint, a hagyatéki leltárba mint az «Adria» életbiztosító társaságnál V. Albert nevére szóló, az ő halála esetére az örökösök javára biztosított 2000 koronányi követelés vétetett fel és ebből fizettetett is ki. Az életbiztosítás folytán kifizetett összeg azonban nem minősíthető oly vagyonnak, mely az örökhagyó hagyatékához tartoznék s így nem tekinthető a bélyeg és illetékszabályok 78. §-a szerint az örökösödési illeték tárgyául, mert ez még az örökhagyó életében az életbiztosítási jogügylet, mint szerencsekötés létesítésénél fogva lett annak tulajdonává, kit a biztosítási kötvény-