Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A háztartás szerint való adózás

Vargha: A háztartás szerint való adózás. a tartásdíj szempontjából a társadalmi állásra, sem lehet tekintettel lenni, noha kétségtelen, hogy a társadalmi állás még ha pusztán a lakással, ruházattal és élelemmel való eltartást vesszük is, lényeges különbséget okozhat a tartás költségeiben, a tartásdíjban. Különben is szerencsétlen ez a kifejezés, mert a szülő a saját háztartásában élő lemenőjét eltartja ugyan, de tartásdíjról ebben az esetben nem lehet beszélni. Azonkívül, amennyiben a gyermekről van szó, akit szülői eltartani kötelesek akkor is, ha annak vagyona nincs, semmi jogosultsága nincs annak, hogy saját tartására szükséges összeg más elbánás alá kerüljön, ha az a gyermek külön vagyonából áll az apának rendelkezésére, s így ennek a kötelezettségének úgyis könnyebben tud eleget tenni, mint az, akinek ilyen külön vagyona nincs. Kevés jelentősége volna ennek a rendelkezésnek akkor, ha a jövedelemadó az egész vonalon, tehát a 800 K-ás létminimumig életbe volna léptetve, mert akkor a közös háztartáshoz tartozó személynek az a jövedelme, amely a tartásdijat meg nem haladja, de 800 K-nál több, az illető személynél külön adóztatnék meg. Van ugyan olyan felfogás is, amely azt vitatja, hogy a tartásdijat meg nem haladó jövedelem a háztartásban élő személynél külön sem adóztatható meg, mert hiszen ez nem rendelkezik a jövedelemmel, s voltaképen nincs is neki jövedelme. Ez a felfogás azonban alig állhat meg, mert ellenkeznék azzal az alapelvvel, hogy az adózé személyes szükségleteire, élet fenntartására fordított kiadás adómentes nem maradhat, kivéve ha az a létminimumot el nem éri. Ez időszerint mindenesetre nagy jövedelmek mentesülhetnek az adó alól, ha a bíróság arra az állandó gyakorlatra térne, hogy a társadalmi állásnak megfelelő tartási díj marad számításon kívül. Egy másik kérdés továbbá az, hogy ha a jövedelem meghaladja a tartásdíj összegét, mi számitható a háztartás fejének jövedelméhez: a fennmaradt összeg-e vagy pedig az egész jövedelem. Ha a következetlenségeket el akarjuk kerülni, a válasz csak az lehet, hogy az egész jövedelem hozzászámítandó. A jövedelemadó alól ugyanis az adóalany fentartására szükséges összeg az adó alól ki nem vonható — kivéve a létminimumot. Ha tehát a háztartás fejénél meg nem adóztatnánk a családtag tartására fordított összeget, feltétlenül meg kell azt adóztatni magánál a családtagnál. Külön kellene tehát adóztatnunk ott, ahol a törvény a külön adóztatást el akarta kerülni. Az oldalrokonokat sem az osztrák, sem a porosz, sem a szász jövedelmi adó-törvény nem tekinti a háztartáshoz tartozónak. Nem is helyes őket így összefogni, mert az életben bizony kevés olyan esetre találunk, ahol nagykorú emberek jövedelmüket teljesen testvéreiknek, esetleg még távolabbi oldalrokonaiknak engedjék át, kizáróan ellátásért, gondozásért — amint ezt a végrehajtási utasítás kifejezi. Ha pedig ilyen eset előfordul is, sokkal kisebb kár volna az államra az a csekély adótöbblet, amit így elveszítene, mint az a tömérdek munka — s azonkívül az adózókban támasztott elkeseredés, amit a családi ügyekbe való beavatkozás és annak bizonyítása, hogv a jövedelem nem kerül a háztartás fejének rendelkezése alá, okozni fog. 9