Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1. szám - A háztartás szerint való adózás

Vargha: A háztartás szerint való adózás. A törvénynek az a rendelkezése, hogy a lemenőnek 800 K-t meghaladó szolgálati illetménye nem számitható hozzá a családfő jövedelméhez, a szolgálati illetmények külön eljárás szerint való adóztatására való tekintettel az ismételt adóztatás elkerülését célozza. Ebből érthető az is, hogy az ennél kisebb illetmény hozzászámítandó, mert ez külön adó alá nem esik. Nem mulaszthatom el rámutatni itt a 127.000/1916. sz. utasitás 4. §. II. pontjában e részben foglaltakra. Az utasítás ugyanis kimondja, hogy a szüleivel együtt lakó kiskorúnak harmadik személytől származó illetménye is a családfő jövedelméhez számítandó. Az utasításnak ez a rendelkezése egyenesen ellentétben áll a törvénnyel, amely először is semmi különbséget sem tesz a kis- és nagykorú lemenők között a harmadik személytől, vagyis nem a családfőtőlszármazó illetményekre nézve, másodszor pedig csak is a családfőtől származó szolgálati ilietmén}* hozzászámítását rendeli. Igaz ugyan, hogy a törvénynek ez a rendelkezése voltaképen adótechnikai szempontból vétetett fel. Összefügg t. i. a 49. §-nak azzal a rendelkezésével, hogy a szolgálati illetményt el kell különíteni és sok esetben levonás útján törlesztendő. Igaz az is, hogy a törvénynek a szolgálati illetménynek adóztatására vonatkozó különleges rendelkezései most még nem léptek életbe, s így indokolt lehetett volna a családhoz tartozók szolgálati illetményeire külön rendelkezni. A novella azonban ilyen külön rendelkezést nem tartalmaz, a törvénnyel ellentétben lévő rendelkezést pedig a végrehajtási utasítás nem adhat ki. A hadiadó szempontjából itt még egy különös kérdés merül fel. Az t. i., hogy ha a férjnek és feleségnek is van szolgálati illetménye, s ezek együtt a 20000 K-t meghaladják, az egész összeg adó alá esik-e, vagy csak arányosítás céljából vehetők számba? A kérdés megoldása rendkívül nehéz és akármelyik álláspontot foglaljuk el, bele kell ütköznünk vagy a tételes törvénybe, vagy a törvény céljaiba. Megjegyezzük, hogy ilyen eset már tényleg fordult elő, s így a közigazgatási biróság rövidesen abba a helyzetbe kerül, hogy a törvénynek hiányát birói döntéssel pótolja. A háztartáshoz tartozók napszámból vagy heübérből származó jövedelmének 500 K-ig számításon kívül hagyása abban az esetben, ha a családfő saját jövedelme az í 000 K-t meg nem halad ja, tisztán szociális, a legszegényebb néposztály védelmére szolgáló intézkedés, amelynek célja az, hogy a létminimum adómentességétől meg ne fosztassanak. Magyarázata az, hogy a 800 K létminimum egy személyre van megállapítva, ha tehát két személy közös háztartásban olcsóbban él is meg, mégis ha együtt csak 1200 K-t keresnek, a megélhetésre okvetetlenül szükséges összegnél többet nem keresnek s így igazságtalan volna őket ennek dacára megadóztatni. Igaz azonban ezzel szemben az is, hogy ha csak eg}^ családtag keres pl. 1200 K-t, ez adó alá, és pedig épen annyi adó alá esik, mintha még 3 családtag keresne egyenként még 400 — 400 K-t, s így ez a család 2400 K összes jövedelme után sem fizet többet, mint a másik 1200 K után. 10