Adó- és illetékügyi szemle, 1917 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 2. szám - A hadinyereségadó alapja a vállalatoknál

Mátyás: A hadinyereségadó alapja a vállalatoknál. vagyonalkatrószekre nézve engedi meg az alacsonyabb értékelést, az a rendelet fogalmazásából egész világosan nem tűnik ki, úgy hogy e szabály alkalmazásánál még sok vita lesz az adókivető hatóságok és az adózó felek között. A rendelet szavaiban két kritérium van : az egyik az, hogy ez a kivétel a «leltári vagyon»-ra vonatkozik, a másik pedig az, hogy e vagyontárgyak értékében a háború rendkívüli áremelkedést okozott. A leltári vagyon fogalmát azonban sem a törvény sem a rendelet nem állapítja meg. A kereskedelmi törvény értelmében leltári vagyon alatt az összes ingó és ingatlan vagyont kell érteni (követeléseket is), tehát a vállalat birtokában levő értékpapírokat is, amelyekre vonatkozólag pedig a rendelet kifejezetten kimondja, hogy a valóságosnál alacsonyabb értékelésük folytán előálló, ki nem mutatott vagyonszaporulat az évi üzleteredményhez hozzáadandó. Tehát az értékpapírok a szóban levő kivétel szempontjából a leltári vagyon fogalma alá nem lehetne vonni. A rendelet más vagyonalkatrészeket azonban kifejezetten nem említ, de hogy más vagyonalkatrészek alacsonyabb értékeléséből származó vagyonszaporulatot is hozzá kíván számítani a kimutatott üzleti eredményhez, az kitűnik abból, hogy az «értékpapirok» szó után hozzá teszi, hogy «stb.» A kérdés már most az, hogy mely vagyonalkatrészeknek a valóságos értéknél alacsonyabb értékelése van megengedve úgy, hogy az ennek következtében előálló vagyonszaporulat adóköteles nyereségnek nem tekintendő. Véleményünk szerint a végrehajtási utasítás most ismertetett két rendelkezése helyesen csak úgy értelmezhető, ha a kettő között különbséget nem abból a szempontból keresünk, hogy milyen vagyonalkatrószekre vonatkozik az egyik és milyenre a másik, mert az első általában vagyonalkatrészekről szól és csak példaképpen emliti az értékpapírokat, a második rendelkezés pedig «leltári vagyon»-ról szól, ami alatt szintén minden vagyonalkatrészt kell érteni. A két rendelkezésnek csak úgy van értelme, ha az első a háború előtti, a második pedig a háború alatti értékelésekre vonatkozik. Ezt a magyarázatot megengedi az, hogy a második rendelkezés «a háború okozta rendkívüli áremelkedéssel szemben» végzett értékelésről szól. E szerint tehát a háború előtti évek üzleteredményéhez hozzáadandó az a vagyonszaporulat, amely olymódon áll elő, hogy a vállalat a birtokában levő bárminő vagyonalkatrészt a valóságosnál alacsonyabb értékben veszi fel a mérleg vagyoni oldalán. Ellenben a hadi üzleti években meg van engedve minden olyan vagyonalkatrésznek a valóságos értéknél alacsonyabb értékelése, amelyeknek árában a háború következtében rendkívüli áremelkedés állott be, anélkül, hogy az így mutatkozó vagyonszapo71