Adó- és illetékügyi szemle, 1916 (5. évfolyam 1-10. szám)

1916 / 7. szám - A képviselőház módosításai az adójavaslatokon

Egyenesadók — Joggyakorlat. 43. Ha a férj az adó kivetése előtt meghal, s a hagyaték, mint külön kezelt vagyon tömeg kerül adó alá, ehhez a vagyontömeghez az özvegy saját vagyonának jöve­delme hozzá nem számítható. (A magyar királyi közigazgatási bíróság 3989/1916. P. sz. ítélete.) A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak részben helyet ad, s a hagyaték terhére az adót 730 koronában állapítja meg. Indokok: Az 1909. évi X. t.-c. 3. §-a szerint az adókötelesnek jövedelméhez szá­mítandó az a jövedelem, mely a vele közös háztartásban élő feleséget megilleti, és a feleség önállóan adó­zik, ha a házastársak között a házas­sági életközösség tartósan megszű­nik, s a nő vagyonát nem a férj ke­zeli. Ezekből nyilvánvaló, hogy ha a házasság a férj halála következté­ban megszűnik, a nő az ő jövedel­mére nézve külön adó alanynyá vá­lik, és a férj hagyatéka adóalany­ként felvétetvén, ennek adóalapjához az özvegy saját vagyonából való jö­vedelme hozzá nem számítható. S minthogy úgy a kincstári javaslatból mint az örökösödési bizonyítvány tartalmából az tűnik ki, hogy a bras­sói ház nem elhalt A. K., hanem a felesége tulajdonát képezte, s ennek közös használata is a férjnek 1915. évi májusban történt elhalálozásával megszűnt: joggal vitatják az örökö­sök, hogy ennek 5690 korona 90 fil­lérben felvett jövedelme az adóalap­ból levonassék. 44. Az adó akkor is egyedül a férj — illetve a háztartás fejének terhére vetendő ki, ha az alapjául szolgáló jövedelemben a feleség, illetve a közös háztartásban élő ta­gok jövedelme is bennfoglaltatik. (A m. kir. közig, bíróság 2715111915. és 1699/1916. P. sz. ítélete.) L A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyet ad s pa­naszost a jövedelemadó fizetésének terhe alól felmenti. Indokok : Az adó­kivetési eljárásra vonatkozó iratok­ban s magában az adófelszólamlási bizottság határozatában is L. I. és neje jövedelmi adójáról tétetik emlí­tés. Az ebben nyilvánuló felfogás téves, mert az 1909. évi X. törvény­cikk 3. § a valamint a végrehajtási utasításnak is 3. §-a értelmében kö­zös háztartásban élő házastársaknál adóköteles : a férj, mint a házastárs feje, az adó az ő nevére vetendő ki, jövedelméhez azonban feleségének jövedelme is hozzászámítandó lévén. Ehhez képest a királyi közigazga­tási bíróság a kérdéses adót csupán a férj L. I. terhére kivetettnek te­kinti. II. A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak annyiban helyet ad, hogy a panasz tárgyává tett ha­tározatot feloldva, az adófelszólam­lási bizottságot új határozat hoza­talra utasítja. Megokolás : Az adófel­szólamlási bizottság határozott anél­kül, hogy az 1909. évi X. törvény 58. és 59. §-aiban foglalt rendelkezések­nek megfelelően mindazokat a tény­körülményeket földerítette volna, amelyeknek ismerete a jövedelem helyes és a valóságnak megfelelő felbecsüléshez okvetlen szükséges. Nevezetesen: Az 1909. évi X. tör­vény 3. §-ának rendelkezése sze­rint : az adóköteles jövedelméhez a közös háztartáshoz tartozó tagoknak jövedelmét rendszerint hozzá kell számítani és ily módon kell a ház­tartás fejét megadóztatni, a panasz 342

Next

/
Oldalképek
Tartalom