Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A törvénykezési illetékekről szóló új törvény

Benedek: A törvénykezési illetékekről szóló új törvény. hanem kiterjed a peren kívüli cselekményekre is (telekkönyv, csőd, cégjegyzés stb.). Külön 12 fejezetben csoportosítja az illeték mértékére, az érték megállapítására, az illetékek alapjára, a lerovás módjára és időpontjára, a fizetési kötelezettségre, a beszámításra és visszatérítésre vonatkozó, továbbá a községi bírósági, a választott bírósági, az árú- és értéktőzsdék, valamint a termény- és gabonacsarnokok választott bírósága előtti eljárásban érvényes jogszabályokat, a szegénységi jogon járó illetékmentességet és a vegyes s átmeneti intézkedéseket. Tehát majdnem kódex. Igazán kár, hogy csak majdnem. Pedig kevés már az a jogi matéria, melyet fel kellett volna szívni, hogy a törvény valóságos kódex legyen. Csak a törvény 3. §-ában fentartott telekkönyvi és cégbejegyzési beadványi bélyegilletékeket, az 1875. évi XVI. t.-cikknek a 74. §-sal érvényben hagyott szakaszait s a bélyeg- és illetékszabályok hivatalos összeállításának hatályban maradt jogszabályait kellett volna még feldolgozni s a törvénybe beilleszteni. Az új bélyegtörvény így is, amint van, a múlthoz képest meglepő haladást mutat. Az első bélyegtörvény 1850-ben lett behozva, természetesen az akkori viszonyoknak megfelelően, császári pátenssel. Könyvtáramban van egy kommentár, «A bélyegtörvény magyarázata*), melyet Müller Gyula adott ki pár hónappal a törvéiry életbelépte után. 8 a kiadó az előszóban a mű megjelenésének célját abban jelöli meg, hogy a törvény homályossága mellett némi világosságot nyújtson az alkalmazásban és eligazodásban. Ez a homályosság az illetéktörvények alkotásában jogtörténeti elemmé vált. Feles számú bélyeg- és illetéktörvényeink között az új bélyegtörvény az első, mely elődei sorsában nem osztozik s dicséretes kivételt teremt. Látszik rajta, hogy igazi szakember koncipiálta s hogy gondos előkészítésben részesült. Nemcsak az ügyvédi kamarák rostáján ment keresztül, de a közigazgatási bíróság gyakorlati tapasztalatait is felöleli. Parlamenti tárgyalásának szinvonala is felülemelkedett a sabl ónon. Ezért nemcsak tartalmilag, de a törvénykészítés technikáját illetőleg is kiváló alkotás. Az összetartozó anyagot egységesen csoportosítja. Rendelkezéseiben világos és ment az ellenmondásoktól. Az előbbi törvények homályait is eloszlatja azáltal, hogy határozottan intézkedik az eddig kétes jogesetekben, még pedig többnyire a közigazgatási bíróság elvi határozatainak szellemében. Erre nézve meggyőző bizonyítékot nyújtanak az alább kiszemelt jogszabályok: Az 1. §-ban megállapíttatott, hogy a folytatólagos jegyzőkönyveket az illeték szempontjából új jegyzőkönyveknek kell lekinteni. A 9. §. a felek által készített iratokat s a bírósági irat kézbesítését 42