Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 8. szám - A hadi jövedelemadó kivetése

Egyenes adók. — Joggyakorlat. ítélet: A magyar királyi közigazgatási bíróság ennek a panasznak helyet ad és a panaszosra kivetett 42 korona IV. osztályú kereseti adó törlését elrendeli. Megokolás: Panaszos mint a Mentőegyesület igazgatója 1200 korona értékű természetbeni lakást kapott. Az ez alapon kivetett IV. osztályú kereseti adóval szemben hivatkozott az 1875. évi XXIX. törvény 5. §-ának IV. e) pontjára, amely szerint a szálláspénz nem tartozik IV. osztályú kereseti adó alá. Minthogy a szálláspénz adómentessége önérthetőleg a szálláspénz helyett természetben adott lakásra is kiterjed : a rendelkező rész értelmében kellett határozni és pedig tekintet nélkül arra, hogy a panaszosnak, mint állami alkalmazottnak (egyetemi tanársegéd) is van lakáspénze, amely a IV. osztályú kereseti adó alól mentes, mert olyan intézkedés, amely szerint több foglalkozásból származó lakáspénzek közül csak egyet lehetne az adó alól levonni, sem az 1875. évi XXIX., sem más törvényben nincsen. 48. (A m. kir. közigazgatási bíróság 15102/1914. P. sz. ítélete.) A felekezeti tanárok az állami fizetéskiegészítés után akkor is tartoznak IV. oszt. kereseti adót fizetni, ha ez a kiegészítés nyugdíjjárulékkal van is terhelve. ítélet: A m. kir. közigazg. bíróság a panasznak helyet ad, s felek 1913. évi IV. oszt. kereseti adóját az elsőfokú kivetés szerint változatlanul fentartja. Indokok: Dr. P. Tibor a máramarosszigeti ev. ref. jogakadémia igazgatója, továbbá dr. L. János és dr. R. Béla ugyanazon jogakadémia tanárai, kik az állam részéről fizetóskiegószítósben részesülnek, az 1913. évi IV. oszt. kereseti adójuk részbeni törlését kérték azért, mert az adó fizetésük teljes összege után vettetett ki, holott ők az említett évben nyugdíjjárulékkal voltak terhelve és szerintük nyugdíjjárulék a szolgálati díjjal azonos természetű lévén, az 1875 : XXIX. t.-c. 5 , illetve az 1893: IV. t.-c. 14. §-ának rendelkezését, mely szerint a fizetésnek az a része, mely szolgálati díj alá esik, a szabályszerű levonási időszak tartamára adómentes, az 1894: XXVII. t.-c. által létesített gyám- és nyugdíjintézet kötelékébe tartozó alkalmazottaknak nyugdíjjárulékkal terhelt fizetésére már az imént idézett törvénycikk 13. §-ában biztosított viszonosság folytán is alkalmazni kell. Akir. pénzügyigazgatóság elutasító határozata ellen a felek részéről beadott felebbezésnek amegyei közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága helyt adott oly értelemben, hogy af elek állami fizetóskiegészítését, mely után az adózás évében nyugdíjjárulék vonatott le, adómentesnek nyilvánította s ennek következtében a kivetett adók egy részének leírását rendelte el. A Il-od fokú határozat ellen a kir. pénzügyiga zgató részéről beadott panasz alapos. A megtámadott határozat ugyanis nem állhat meg első sorban azért, mert az 1875: XXIX. t.-c. 5. és illetve az 1893: IV. t.-c. 14. §-ának rendelkezése állami tisztviselőkre vonatkozik, holott felek az állami tisztviselők közé nem tartoznak s az 1894: XXVI t.-c. 13. §-ában foglalt viszonosság csak a nyugdíj és ellátás szempontjából állapíttatván meg, az államtisztviselőkre vonatkozó egyéb jogviszonyokrakiterjedő hatálylyal nem bír. 375