Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A törvénykezési illetékekről szóló új törvény

Benedek: A törvénykezési illetékekről szóló új törvény. szor igen jelentéktelenek. Ezért aggályosnak tartom ezt a merev értékmérőt. A német birodalmi törvény 10. §-a ilyen esetben az értékmérőt 2000 koronában állapítja ugyan meg, de ez az összeg kivételesen a bíró által leszállítható vagy felemelhető, azonban 200 márkánál kevesebb és 50.000 márkánál nagyobb nem lehet. Ez az intézkedés sokkal inkább hozzá simúl a perhez fűződő érdekekhez. Ezért úgy érzem, hogy különösen bagatell érdekek esetében a közigazgatási bírósági joggyakorlatnak kell betölteni azt a hézagot, amely ennél a szakasznál mutatkozik. 6. Az eddigi jogszabálytól eltérő intézkedés, hogy az ítéleti illetéket mulasztási ítéletek után is a felperes köteles leróni (51. §.) 7. Illetékrendszerünkben a felebbviteli bíróságok ítéletei illetékmentesek s a felebbezési bélyeget kell annak a szolgáltatásnak tekinteni, mely a felső fokú bíróságok ítélkezésének ellenértékét képezi. Ez okból nemcsak új, de teljesen indokolt intézkedés az, hogy a felebbviteli illeték visszajár abban az esetben, ha a felebbvitel elkésett, vagy felebbvitelnek egyáltalában nincsen helye s a felebbviteli e miatt visszavonják vagy a bíróság visszautasítja (63. §.). 8. A községi bíróság előtti eljárásban az összes lerovandó illetékek egyformán 30—30 fillérben vannak megállapítva, amely intézkedés úgy a lerovási kötelezettség teljesítése, mint ellenőrzése szempontjából felette előnyös és a legalsó fokú bírói eljárásban indokolt is. Ugyanezen szakasz tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a járásbíróság elé vitt bagatell ügyekben az illeték teljes mérvben lerovandó. Le kell tehát róni teljes mérvben az ítéleti illetéket is s abba a községi bíróságnál lerótt határozati illetéket betudni nem lehet (68. §;). 9. A szegénységi, jogon való illetékmentességet a törvény X. fejezete (75—78. §.) új alapon szabályozza s vonatkozó intézkedései összhangzásban vannak a perrendtartás megfelelő jogszabályaival. A szegénységi jogon való illetékmentesség előfeltétele az, hogy a fél a magánjogi bíróságnál a szegénységi jogot kérje. A perrendtartás 112. §-ának első bekezdése értelmében a bíróság által szegénységi jogban rendszerint az a fél részesíthető, akinek jövedelme nem nagyobb, mint a lakhelyén szokásos közönséges napszám (absolut szegénység). A most idézett törvényhely második bekezdése szerint azonban az a fél is részesíthető szegénységi jogban, akinek jövedelme több, mint a közönséges napszám, de a perköltséget fedezni saját és hozzátartozói eltartásának sérelme nélkül nem volna képes (relativ szegénység). Az illetékmentesség szempontjából különbség 39