Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 8. szám - A hadi jövedelemadó kivetése

Egyenes adók: Joggyakorlói ból alkalmaztaűk ; az állami tisztviselő magán, törvényhatósági vagy városi, községi szolgálatba lép vagy fordítva, egy részvénytársaság könyvelője igazgatóvá választatik, az uradalmi intézőből jószágigazgató lesz, magánszolgálatban álló alkalmazott más munkaadó szolgálatába lép stb., mert ez által más jellegűvé válik az állás, a munka, a tevékenység, melyből származó keresetet az 1875-ik évi XXIX. t.-c. 1. §-a a kereseti adó tárgyaként megjelöl. 44. A magyarországi nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén lakó igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjait, az őket ebben a minőségükben megillető járandóságaik után Magyarországon meg lehet adóztatni. Indokok: Az 1908. évi XIV. t.-c. 18. §-a csupán a szolgálati járandóságokról rendelkezik. E szakasz szerint mindazokat a szolgálati illetményeket, amelyeket nem államiudvari-, országos-, megyei-, városi-, kerületi vagy községi pénztárak fizetnek ki, az azok felvételére jogosítottak lakó helyén kell adó alá vonni. A részvény társaságok igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak ebben a minőségükben kifizetett járandóságaira tehát ennek a szakasznak rendelkezéseit csak abban az esetben lehetne alkalmazni, ha ezek a járandóságok szolgálati illetménynek volnának minősíthetők. Szolgálati illetménynek csak olyan járandóságot lehet tekinteni, amely szolgálati viszonyból származik. Az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjai azonban a részvénytársasággal vagy szövetkezettel szolgálati viszonyban nem állanak. A magyar kereskedelmi törvény 182—'200. § ainak egybevetett értelme szerint ugyanis az igazgatóság, illetve annak tagjai a megbízottak fogalma alá esnek. Az igazgatóság a társaság szükségképeni és legfőbb képviselője. A felügyelő bizottság pedig az igazgatóság tevékenységének állandó ellenőrzésére hivatott szerv, amely az igazgatóság mellé van rendelve. Az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagoknak ebben a minőségükben kifejtett tevékenységükért fizetett, akár előre megbatározott összegű, akár a nyereséghez igazodó járandóságai tehát szolgálati illetményeknek nem minősíthetők, s így ezekre az 1908. évi XIV. t.-c, 18. §-át alkalmazni nem lehet. Az idézett törvényben foglalt nemzetközi szerződést a másik szerződő fél is így magyarázza, ami a legvilágosabban kitűnik az osztrák egyenesadó novellának a jutalékok megadóztatására vonatkozó rendelkezéseiből. Az 1914 évi január 23-iki Personalsteuer-Novelle III. artikulusában ugyanis az osztrák állam Tanfiémenabgabe elnevezéssel adó alá vonja az osztrák vállalatok igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjainak ebben a minőségükben húzott, bármilyen elnevezésű járandóságait, és a törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás hangsúlyozza azt is, hogy ezt az adót az osztrák vállalatok az azok felvételére jogosultak állampolgárságára, lakóhelyére vagy tartózkodási helyére való tekintet nélkül levonni és az osztrák államkincstárba beszállítani tartoznak s ez alól a magyarországi lakosokra sem tesz kivételt így az osztrák törvényhozás sem tekinti az egyezmény 18. §-a 373