Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A törvénykezési illetékekről szóló új törvény

Benedek: A törvénykezési illetékekről szóló új törvény. illetékösszegek s a bírói cselekmények között az értékarány könnyebben megtalálható. Részemről az átalányrendszer elvi alapján állok, s őszintén sajnálom, hogy ezt a rendszert ez idő szerint meghonosítani nem lehetett, hanem új bélyegtörvényünket az eddigi egyes illetékrendszeren kellett felépíteni. Ez az elvi álláspont azonban nem homályosíthatja el azoknak az okoknak helytálló voltát, melyek ez idő szerint nem engedték meg, hogy a törvényhozás az átalányrendszert recipiálja. A felvett ellenvetések között nem nagy súlyt helyezek a statisztikai adatok hiányára. Statisztikai adatokat mindig szerezhet be az állam, ha azokra szüksége van. Aztán nem is voltunk teljesen statisztika nélkül. így tudtuk azt, hiszen a parlamenti tárgyaláson is hivatkozás történt ezekre az adatokra, hogy 1912-ben a törvényszékekhez 221.000 kereset adatott be, s ebből 147.000 sommás váltókereset volt, hogy a járásbírósági perek száma 750.000-re rúgott, mely pereknek 42%-ában a perérték alúl volt 100 koronán, 34%-ában 100—400 koronát tett, ll%ában pedig 400 koronától 1000 koronáig terjedt, s nem egészen 2% volt az 1000 koronán felüli perek száma. Szóval rendelkeztünk bizonyos igazságügyi statisztikai adatokkal. Megengedem, hogy ezek az adatok nem voltak minden irányban kielégítők, de hiszen teljesen kimerítő adatokkal a német birodalom sem rendelkezett, midőn 1878-ban az átalány rendszerre fektetett törvényt (Das deutsche Gerichtskostengesetz) megalkotta, hanem a törvény megalkotásánál Poroszország statisztikai adatait vette alapúi, ahol az átalány illetékrendszer már az 1854. évi május hó 9-én kelt törvény által behozatott. A statisztikai adatok felől tehát be lehetett volna hozni az átalányrendszert, ha adva lettek volna erre az alkalmas idő és a szükséges előfeltételek. Hogy az alkalmas idő és a szükséges előfeltételek azonban hiányoztak, ezt rögtön be fogjuk látni, ha a német birodalmi törvényrendelkezéseit legalább nagy vonásokban összefoglaljuk. A bírósági költségekről szóló német birodalmi törvény szerint, az ezen törvényben megállapított illetékek és bírósági költségek készpénzben fizetendők. Az illetékek a pertárgy értékéhez képest fokozatosan vannak megállapítva, s külön fizetendők a polgári peres eljárás főrészei szerint (tárgyalási, bizonyítási és határozati illeték). Ezek az illetékek a tárgyalási, bizonyítási ós a határozatra vonatkozó eljárásban változnak a bírói működés aránya szerint. így tárgyalási illeték nem szedhető be, ha kontradiktorius, szóbeli tárgyalás nem tartatott (21. §.). A bizonyítási illeték csak felerészben szedendő be, ha az elrendelt bizonyítás sem egészben, sem részben nem foganatosíttatott (22. §.). A határozati illetéknek csupán 8/io-ed része jár, ha 34