Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A pénzügyi delictum

Demmer : A pénzügyi delictum. rétien személytől azt kívánja, hogy ez saját akaratából az adóalapot, illetve a kiszabás alapját beszolgáltassa, tehát közöljön oly ese­ményt, amely az állam előtt ismeretlen volt. Ugyanez a kivánalom szolgál az előbb említett ajándékozások alapjául, csakhogy ezeknél a felfedezés lehetősége úgyszólván ki van zárva, míg az okiratnál mégis a bíróság előtt való alkalmazás lehetősége beállhat. Mivel egy okirat bélyegezésének elmulasztása miatt csak az illetéknek köz­igazgatási úton való felemelése következik be, ami a szó tulajdon­képeni értelmében büntetést nem is jelent, azt a következtetést lehet vonni, hogy a fennálló jog szerint az adórövidítés önmagában még nem elegendő arra, hogy a szó szoros értelmében vett büntetést igazolja, és hogy egy valóságos büntetéssel sújtott delictum fenn­forgását igazolja. Az adózási kötelezettség nemteljesítésének ezen felfogásából kiindulva sok író azt állapítja meg, hogy minden adó magától értetően parancsot tartalmaz az adó beszolgáltatására is, s hogy minden pénzügyi vétség lényege szerint a beszolgáltatási kötelezettség elmulasztásából áll, úgy hogy minden pénzügyi delic­tum tipikus abbanhagyási delictumnak tekintendő. Más írók a pénzügyi vétséget egyenlőnek mondják a rendőri vétséggel. Ha a pénzügyi delictumban csupán közigazgatási szabály­ellenessséget látunk, akkor a büntetési energiának fokozatait és a bélyegzés elmulasztásának megítélését nem lehet megmagyarázni. Mert egyrészről a büntetési sankció a rendőri büntetőjog nivója alatt áll, mert a tulajdonképeni büntetés hiányzik, másrészről nem lehet az illeték fokozásának mértékét a megrövidített illeték mértéke szerint sem megmagyarázni, mert ez a közigazgatási jogi szabály­talanság szempontjából közömbös. A pénzügyi delictum lényegének megállapításánál még a követ­kező okfejtést kell szemügyre vennünk: ha a vámvonal nem volna ellátva hivatalokkal és őrökkel, és ha az államnak parancsa csak azt követelné, hogy minden polgár az általa importált tárgyakat bejelentse, akkor adómulasztásról lehetne szó és a jogérzet ezen parancs követésének elmulasztását ugyanúgy ítélné meg, mint az okiratok bélyegezésének elmulasztását. A valóságban azonban az állam a vámvonal összes normális beviteli útjait elfoglalja és azt parancsolja, hogy az őrházakat ne kerüljék el titkosan és ne sértsék meg az államnak adóigényét, amely a normális magatartás mellett önmagától kényszerítóleg érvényesül. Ahhoz azonban, hogy az ellenőrzés kikerül­tessék, bizonyos titokzatosság, bujkálás, vagy igaztalanság szükséges, szóval bizonyos tipikus cselekvő magatartás. Az abbanhagyási delic­tum ez által elkövetési delictummá változott át. Ha az állam hatalma odáig nyúlnék, hogy az állam minden nyugtának a kiállítását ellen­30

Next

/
Oldalképek
Tartalom