Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A pénzügyi delictum

Jövedéki büntetőjog. — Joggyakorlat. őrizhetné, akkor a delictum nemcsak a bélyegezés elmulasztásában, hanem az okirat titokzatos megszerkesztésében is állana. Ez által az elkövetési és az abbanhagyúsi delictum közötti különbség tisztázódottnak látszik. Elkövetési delictum csak akkor következik be, ha az adó valójában már annyira meg van védve, hogy az adóigény elvonásához már bizonyos energia — cselekvő ténykedés — szükséges. A védelem mértéke természetesen az egyes adónemeknél igen különböző; legnagyobb az ellenőrzés a fogyasztási adóknál az olyan vállalatokra nézve, ahol jelentősebb adórövidítés az ellenőrző közegekkel való összebeszélés nélkül szinte kizártnak látszik. S minél nagyobb valamely adó helyes kiszabását előmozdító védelem, anná^ nagyobb energia szükséges annak legyőzéséhez. Eszerint a tulajdonképeni pénzügyi delictumnál mindig csak elkövetési bűncselekményről van szó, amelynek büntethetősége az illető adó kivetését szabályozó védelmi intézkedések legyőzéséhez szükséges energiával növekedik. Olyan adót, amely csupán a beszolgáltatás parancsából áll, leginkább össze lehet hasonlítani az uratlan jószággal, míg olyan adónál, amely hathatós ellenőrzéssel van körülbástyázva, az állam tulajdonképen már birtokba vette az igényt; az első esetben lucrum cessansról: elmaradt haszonról, a második esetben damnum emergensröl: felmerült kárról van szó. A positiv jog alapelveiből meg lehet állapítani, hogy nem az adórövidítés mint olyan, alkotja a jövedéki kihágás első ismérvét, hanem a kifejtett energia tekintendő annak, miért is a dolus lényeges fogalmi kellék. De a hatályban levő jogszabályok, különösen a régebbi keletűek ezeknek az elveknek a helyességét kellően nem méltatják. JOGGYAKORLAT. 1. Jövedéki kihágás alkotóelemét csak olyan cselekmények képezhetik, melyeknek véghezvitele által az államkincstár károsodott, vagy a megkárosítás veszélyének tétetett ki. (Kassai kir. ítélőtábla 2651/B. 1904. számú ítélete.) A kassai kir. ítélőtábla «Vételár eltitkolása által elkövetett jövedéki kihágás miatt vádolt N. N. és neje elleni jövedéki büntető ügyet felebbezés folytán az 1914. évi december hó 28-án tartott zárt ülésében vizsgálat alá vévén, a következően ítélt: A királyi ítélőtábla a királyi törvényszék ítéletét megváltoztatja és N. N. s neje vádlottakat az ellenük emelt jövedéki kihágás vádja s következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A vádlottak és a tanúk vallomásai szerint kétségtelen tény az, hogy a vádlottak által megvett ház vételára 20.000 koronában lett megállapítva, melyre 3800 kor. készpénzben volt fizetendő, a vételárból fenmaradó 16.200 kor. pedig, mint be31