Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben

Vargha: A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben. az ügyletmegszünést 30 napon belül bejelentse. Minthogy pedig a bélyeg- és ill.-szab. 101. §-ának első bekezdése az illeték törlését a megszűnésnek 30 napon belül való bejelentéséhez köti, a pénzügyi hatóságok a megszűnés után kiszabott illeték ellen beadott felebbezéseket, bár azok mint felebbezések kellő időben adattak is be, azzal utasítják vissza, hogy a bejelentés elmulasztása miatt illeték törlésének helye nincs. Ezzel a gyakorlattal szemben mondja ki a közigazgatási bíróság az 1134. sz. elvi jelentőségű határozatban, hogy a jogügylet megszűnésére alapított és kellő időben beadott felebbezést érdemben kell tárgyalni akkor is, ha a jogügylet megszűnésétől számítva, a 30 nap már el is telt. Nem mulaszthatjuk el itt megemlíteni még azt is, hogy a közigazgatási bíróság állandó gyakorlata — bár erre vonatkozó határozat eddig közzétéve nincs — az, hogy a visszatérő szolgáltatások iránt kötött szerződéseknek, (pl. bérleti szerződésnek) a lejárat előtt való megszűnése esetén sem kötelező a megszűnésnek 30 nap alatt való bejelentése, mert az 1881. évi XXVI. t.-c. 12. §-a, amely ez irányban rendelkezik, a bejelentésre határidőt nem tűz ki. Kiegészíti e határozatokat e Szemlében II. 72. sorszám alat közölt határozat, abban az irányban, hogy a jogügylet megszűnése címén való visszatérítésnek abban az esetben is helye van, ha a megszűnés vagy visszavonás az illeték befizetésétől számított 3, illetve az új adókezelési törvény hatálya alatt 5 éven túl történt, mert hiszen előbb a félnek nem is volt jogcíme a visszakövetelésre és az illeték csak akkor vált tartozatlan fizetéssé, amikor az ügylet megszűnt. Ebben az esetben azonban kamattérítésnek ugyanebből az indokból csak a megszűnés bejelentésének napjától van helye és pedig csak 1912. év végéig, mert a kincstár kamattérítési kötelezettségét az 1912. évi LIII. t.-c. 41. §-a megszüntette. Az 1135. sz. a. közölt határozat arra vonatkozik, hogy a birtokon belül való felebbezés nem szünteti meg a félnek azt a kötelezettségét, hogy a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 30-ik naptól kezdve tartozik késedelmi kamatot fizetni. Ebben a tekintetben némi alapot látszik adni az ellenkező vitatására az 1881. évi XXXIV. t.-c. 19. §-ának a) pontja, azonban tekintettel arra, hogy a fizetési meghagyás első fokú határozat erejével bír, az általános perjogi elvekkel is ellentétben volna annak megállapítása, hogy felebbezés esetén a kamatfizetési kötelezettség is megszűnnék, de másrészt azért sem lehetne a törvényhozónak ilyen szándékot tulajdonítani, mert ezáltal mintegy biztatná a feleket arra, hogy csak tessék az illeték ellen felebbezni, mert akkor csak a másodfokú határozat kézbesítésétől kezdve kell a kamatot is fizetni, ami arra vezetne, 34