Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben

Vargha: A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben. hogy egyetlen fizetési meghagyás se maradna felebbezetlenül és az alaptalan felebbezések ezrei az egész pénzügyi kormányzatot megbéníthatnák. A törvénykezési eljárásban lerovandó illetékekre nézve talán nincs is már elegendő gyakorlati célja az itt előfordult vitás kérdések részletesebb tárgyalásának. Hiszen az új polgári perrendtartás életbe léptetésével egyidőben feltétlenül módosítani és reformálni kell a törvénykezési illetékekre vonatkozó szabályokat is. A magunk részéről kívánatosnak tartanánk egy gyökeres reformot, amely különösen szakítana azzal a mai lehetetlen rendszerrel, amely még az illetékek őskorából, abból a korból maradt vissza, amikor tulajdonképen nem is illeték, vagyis a bíróság által teljesített munka, szolgálat díja, ellenértéke, hanem valóságos papirfogyasztási adó volt és amely szerint minden papírdarab, amely valamiképen a perrel összefüggésbe jön, valamelyes és pedig a legváltozatosabban megállapított bélyeggel látandó el. Addig, amíg ez a rendszer fennáll, alig tudunk elképzelni olyan törvényt, amely elég világos és egyszerű lehet és amelynek alkalmazása körül ezer és ezer jogvita ne támadna. Bár ennek a törvénynek a perrendtartással egyidőben, vagyis ez év szeptember havának első napján életbe kell lépni, ez ideig még arról sincs tájékoztatva az érdekelt közönség, hogy mily alapelvek szerint fog készülni az új törvény és félő, hogy idejében már nem is kerül nyilvánosságra a javaslat, hogy azt az arra hivatott körök alapos tanulmányozás alá vehessék, arra észrevételeiket megtehessék, már pedig ilyen fontos, annyi ezer és ezer ember érdekeit a legközelebbről érintő törvénynek a nagyobb nyilvánosság bizonyára nem ártana, hanem csak használhatna. E részben azonban a kormány titkolózásánál még érthetetlenebb előttünk az a közöny, amivel ebben a kérdésben az illetékes jogász közönség részéről találkozunk. A perrendtartás legapróbb részleteit a szakírók egész serege tárgyalja a jogi folyóiratokban, azonban eddig egyetlen cikket sem találtunk, amely az illeték kérdésével behatóan foglalkozott volna. Nem mentség erre az, hogy nincs javaslat, melyet bírálni, vitatni lehetne, mert eszméket, irányító elveket minden javaslat nélkül is lehetne felvetni, amelyeket azután a törvényt előkészítő minisztérium esetleg már a javaslat készítése alkalmával is figyelembe vehetne. Külföldön sokkal kevésbbé fontos törvényeket is egész irodalom előz meg. Mi — sajnos — ennyire még nem vagyunk, legalább a pénzügyi törvényhozás terén nem. De nagyon is eltértem tárgyamtól. Az ez idő szerint érvényes 1894. évi XXVI. t.-c. rendelkezéseit a bíróság hatályosságának majdnem két évtizede alatt mintegy 100 elvi jelentőségű határozatban 35 3*