Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben

Vargha : A közigazgatási bíróság joagijakorlata illetékügyekben az 1913. évben. rövid cikk, de egész cikksorozat keretébe sem lehetne beleszorítani. Épen ezért ezúttal csak az elmúlt 1913. évben közzé tett határozatokat fogjuk tárgyalni, ós a régebbi gyakorlatra csak ott terjeszkedünk ki, ahol arra a megértés szempontjából szükség van. De felhasználjuk egyúttal az Adó- és Illetékügyi Szemle eddig megjelent számaiban közölt gazdag és becses anyagot is. A mult év folyamán illetékügyben csak egy döntvényt hozott a bíróság. Ez a XXXV. sz. döntvény, amelyben kimondja a bíróság, hogy a közös ingatlanukat együttesen és vissztéherrel átruházó személyeket egymás között az átruházási illeték nem egyetemlegesen, hanem mindegyiket csak a maga átruházott jutalékára eső illetek terheli. Ebben a kérdésben a gyakorlat hosszú időn át ingadozó volt, aminek oka az, hogy úgy az illetéki szabályok (65. tét. jegyzete), valamint az 1883. évi XLIV. t.-c. 95. §-a csak arról intézkednek, hogy a közös szerzők felelősek egyetemlegesen az átruházási illetékért, de arra az esetre, ha nem a szerzők, hanem az elidegenítők voltak közös tulajdonosok, a törvények egyáltalán nem intézkednek. Az eredeti szabályok ama rendelkezéséből, hogy «kétoldalúan kötelező jogügyleteknél mind a két szerződő fél egyetemlegesen felelős az illetékért)), sokan azt a következtetést vonták le, hogy az egységes illetékért való felelősség tehát egészében és egyetemlegesen terheli valamennyi, a szerződés megkötésében részes feleket. A bíróság azonban ezt az álláspontot nem fogadta el, mert az egyik tulajdonostárs a másik társának ügyletében szerződő félnek nem tekinthető és mert épen abból, hogy a törvény kifejezetten rendelkezik arról is, hogy a közös szerzők az átruházási illetékért egyetemlegesen felelősek, azt kell megállapítani, hogy a törvény idézett rendelkezése alapján sem az eladó-, sem a vevőtársakat nem tartotta a másik társat terhelő illeték fizetésére kötelezhetőnek. Szükségesnek tartotta tehát arra való tekintettel is, hogy az illeték magát az ingatlant is terheli, az egyetemleges felelősséget a szerzés által társtulajdonosokká váló vevőkre megállapítani. Minthogy pedig ugyanekkor az elidegenítő társakra nézve nem intézkedett, joggal lehet arra következtetni, hogy rájuk az egyetemlegességet nem is akarta kiterjeszteni, ami különben már csak azért is természetesnek látszik, mert hiszen az elidegenítés következtében a vagyonközösség is már megszűnt, és az egyetemlegességnek egyéb alapja nem volna, mint a közös okirat, ez pedig ilyen súlyos vagyonjogi következmények megállapítására elegendő jogalapnak aligha volna elfogadható. Véleményünk szerint tehát a bíróság helyesen döntött ebben a kérdésben ós döntése úgy a szigorú jog, mint a méltányosság követelményeinek is teljesen megfelel. Ezzel a döntvénynyel kapcsolatban foglalkoznunk kell az új 31