Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Szakvéleményrendszer a jövedelmi adónál

Egyenes adók. — Joggyakorlat. korábbi közgyűlések határozatainak, sígy az 1909., 1910. és 1911. évi mérlegeknek megváltoztatására, másrészt pedig sem az 1875. évi XXXVII. t.-cikkben, sem pedig az 1875. évi XXIV. törvénycikkben nincs rendelkezés arra nézve, hogy valamely részvénytársaság mérlege utólag változtatható ne lenne, s továbbá, hogy az ily változások, — amennyiben jogerős adókat nem érintenek, — figyelembe vehetők ne volnának. 4, (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 6616/1911. P. sz. határozata.) ' Az 1893. évi XXIII. t.-c. 47. §-ának 1. pontjában megállapított adómentesség meg nem vonható azért, mert az ipari szövetkezet tagjainak készítményét nem tagoknak is árusítja. ítélet: A bíróság a panasznak helyet adva, a kivetett adók törlését elrendeli. Indokok : A panaszos cégnek az 1898 : XXIII. t.-c. 47. §-ának 1. pontjában meghatározott adómentességre vonatkozó igényét az egyenes adófelszólamlási bizottság azért nem állapította meg, mert egyrészről a beszerzett helyhatósági bizonyítvány szerint a panaszos szövetkezet bútorraktárából nem szövetkezeti tagoknak is árusít s így üzleti körét az idézett törvény 4. §-ában meghatározott rendelkezés ellenére kiterjeszti és mert másrészről a szövetkezet tagjainak névsorából kitetszik, hogy tagjai között nemcsak bútorkészítő iparosok, hanem más egyének is helyet foglalnak. Az adó törlésére irányuló panasznak helyet kellett adni, mert nem vitás, hogy a panaszos szövetkezet az 1898 : XXIII. t.-c. alapján keletkezett Országos Központi Hitelszövetkezetnek tagja, s így őt a többször idézett t.-c. 47. §-ának 1. pontjában megállapított adómentesség megilleti. Az a körülmény, hogy a panaszos szövetkezet alapszabályainak 26. §. d) pontja szerint árucsarnokot tart fenn, amelyben a tagok szakipari készítményeit elhelyezi és beraktározza, azokra előlegkölcsönöket ad s azokat kiegészítő iparcikkekkel együtt elárusítja és értékesíti, az adómentesség megtagadására törvényes alapul nem szolgálhat. A mentességet csak az esetre lehetne megtagadni, ha igazolva lenne, hogy a szövetkezet nem tagoktól is fogad el értékesítés végett bútortárgyakat. Az a körülmény, hogy a szövetkezet tagjai között olyan egyének is vannak, akik nem bútorkészítő iparosok, az adómentesség megtagadására törvényes alapot szintén nem szolgáltathat, mert sem az 1898. évi XXIII. t.-c. 8. §-a, sem az alapszabályok 6. §-a akkor, amidőn a tagság kellékeit felsorolják, ilyenféle megszorítást nem tartalmaznak. 5. (A m. kir. közigazgatási bíróság 125Ő2I1913. P. sz. határozata). Az 1880. évi LX. t.-c. 1. §-ában megállapított kedvezmények biztosítására alkalmas szervezetszerű összeköttetés egy példája. Ítélet: A m. kir. közigazgatási bíróság a kincstári képviselő panaszának helyet nem ad. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a panaszolt határozatban foglalt és e bíróság által is elfogadott indokokon felül még azért sem, mert a panaszban is felhívott 1911. V/14-iki közgyűlési jegyzőkönyv szerint a panaszos szövetkezet a debreceni első ta18