Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Adóreformok - vég nélkül!

Schwarz: Adóreformok — vég nélkül. ennek folytán azt kívánják, hogy a nagybirtokhoz sok tekintetben közel álló Landratok az adókivető bizottságokban való elnöklésben pótoltassanak adótechnikai kormánybiztosokkal, míg a mezőgazdasági körök ós mások a vagyoni adó számára kívánják a vallomási kényszert, hogy a tőkevagyon, amely nem annyira nyilvánvaló, mint a földvagyon, jobban legyen elérhető. Hogy végül az adózásban a morál gyarapíttassék, és hogy egyszersmind adócsökkenések ellen a becsületes adófizetők védelmére szigorúbban lehessen eljárni, a fennálló büntető intézkedéseket szigorítására törekszenek. A porosz kormány a legújabb adó-novellája szerint a bírót akarja felhatalmazni arra, hogy ismétlődő visszaesések esetében még fogházbüntetést is kimondhasson, míg az eddig szokásos alapelvek értelmében egyenes adók eltitkolásánál csak a pénzbüntetések mellett, vagy azok helyébe, lehetett szabadságvesztés-büntetéseket kimondani. * * Még nehezebb kérdések, mint a birodalmi és állami adóztatásnál, merülnek fel a községi adóztatásnál. Az indirekt adók a német községi adórendszereknél ugyancsak kis szerepet játszanak, mert az állami törvényhozás által nagyon korlátozva vannak. A fontosabb közvetett adók a községi fogyasztási (forgalmi) adók és a söradók. Összesen azonban csak kb. 1—10°/0-a a községi szükségletnek fedeztetik indirekt adók által. Ami a túlnyomóan egyenes községi adókat illeti, úgy Miquel Poroszországban kockáztatta meg azt a nagyszabású újítást, hogy a régi községi adókat (föld-, épület- és ipari adók) egészen a községeknek utalta át, és ezek helyébe egy állami vagyoni adót (úgynevezett kiegészítő adót) szavaztatott meg. Azzal, hogy ezen adóforrásokat a községeknek engedte át, azt szándékolta, hogy a községekben elérje az állami jövedelemadó után járó pótlékok alóli mentesítést. A törvényhatósági szolgáltatásokról szóló törvény életbelépése utáni első években ez a tehermentesítés tényleg igen figyelemreméltó volt. Azonban annak dacára, hogy a községek a nekik az állam által átutalt három hozadéki adón felül még más törvényesen megengedett községi külön-adókat is sok helyütt bevezettek, mint pl. a községi telekérték-emelkedósi adókat, amelyek jobban tették lehetővé, mint a régi hozadéki földadók, hogy a különösen felvirágzó városokban évről-évre emelkedő telekértéket utolérjék, továbbá az ipari adókat, amelyek a munkások száma, vagy a beruházott és üzemi tőke alapján a községeknek még csekély vagy hiányzó ipari hozadéknál is jelentős adóösszegeket biztosítottak, — ma mégis az állami jövedelmi adó után szedett községi pótlékok a folytonosan emelkedő községi adószükséglet következtében oly erősen emelkedtek, hogy alig lehet a Miquel előtti időkben fennállott állapottól való nagyobb eltérést megállapítani. Általános az a meggyőződés, hogy ezen fejlődésnek nem szabad tovább mennie, hacsak azt nem akarják, hogy az állami jövedelemadó-kivetés szempontjából káros visszahatások álljanak be. 8,