Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Adóreformok - vég nélkül!

Schwarz: Adóreformok — vég nélkül. De itt is könnyebben lehet megismerni a célt, mint az utat, amely hozzá vezet. Az összes főpolgármesterek, összes szakírók és az összes kormányok új adóforrásokat keresnek a községek számára anélkül, hogy azokat megtalálni bírják. Remélhetőleg a porosz kormány a küszöbön álló községiadó-novellában nem fog egészen üres kezekkel jönni. Különösen szóba fog jönni egy tőkekamatadó engedélyezése a porosz községek számára, amely a délnémet községekben már szinte kivétel nélkül fennáll. Poroszországban a tőkekamatadó a községekben való bevezetésének különösen azt a szempontot vetették ellen, hogy a tőke a községi intézményeknek nem látja ugyanazon előnyét, mint a földbirtok és az ipari üzem. Ezzel szemben azt kell válaszolni, hogy a hozadéki adók a községben egyidejűleg a fundált forrásokból eredő jövedelem nagyobb megterhelésének funkcióját végzik, ami az állami adórendszerben a kiegészítő adónak a feladata, amely után azonban községi pótlékok nem szedhetők. A községben tehát fennáll az a hézag, hogy a tőkevagyonból eredő jövedelem bárha fundáltabb, mint némely ipari jövedelem, mint pl. az ügynököké, amely legnagyobb részben munkajövedelem, ellentétben a földbirtokból és ipari üzemből származó jövedelemmel, nagyobb megterhelésnek nincsen alávetve. Egy másik gyengéje a községi pénzügynek a rendkívül nagy különbség a különböző községek megterhelésében. Egy különbség ez, amely magában hordja a mindinkább növekvő eltérések magvát magasan és alacsonyan megterhelt, továbbá szegény és gazdag községek között. Vannak oly német községek, amelyekben jövedelmi és realadópótlékok 50—60%-ra, és olyanok, amelyek 300—400, sőt 1000°/o-ra rúgnak. Ezenfelül az adóerős elemeknek azon községekbe való költözése, amelyekben kisebbek a jövedelmi adópótlékok, mindig növekedik, és ezáltal ezen községek folyton kedvezőbb üelyzetbe kerülnek, míg a többiek mind jobban vannak megterhelve. Ez pedig egy rendkívül aggályos fejlődós! Különösen hátrányban vannak az ipari községek az ő nagy munkás-népességükkel. Ilyen községekben gyakran 100 lakosra 22—23 iskolás gyermek esik, amíg a tőkések lakta városokban, mint amilyen Wiesbaden, Charlottenburg, Grunewald 100 lakosra 6—7 iskolás gyermek esik. Hogy milyen tehertöbblet folyik ebből a tényből, azt mmdenki könnyen elképzelheti. Ezen állapotokkal okvetlenül meg kell küzdeni, ha nem akarják, hogy azok bizonyos város- és községcsoportoknak teljes kizsákmányolásra vezessenek. Itt is könnyebb a célt megállapítani, minta a helyes utat megtalálni. Előáll az a kérdés, vájjon ne kelljen-e a községeknek valamiféle szövetséget létesíteni egy közös alap létesítése céljából, amelyet nagy és gazdag községek megtöltnének, a kicsi s szegény községek pedig igénybe vennének. Oly idea ezv amelyre a jelen alig érett meg eléggé és amely a gyakorlatban a legnagyobb nehézségeket eredményezné. így bizonyosan elsősorban az állam segítsége fog igénybe vétetni. Ha a jövedelemadó után az egész államban pótlékot vetnének ki, amint azt már javasolták (Batocki—Bledau) és ebből egy alapot alkotnának, egyrészt a gyermekekben gazdag, adógyenge, nyugati ipari központoknak, másrészt 9