Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Adóreformok - vég nélkül!

Schwarz: Adóreformok — vég nélkül. birodalmi terhek fedezését biztosítani, mert hisz' ezen terhek különösen nekik szolgálnak javukra. Ily módon a birodalmi gyűlés tárgyalásait a következő hónapokban ezen jelszó fogja uralni: «birodalmi birtokadó, vagy egy birodalmi vagyonadó formájában, vagy kiterjesztése a birodalmi örökösödési adónak az egyenes ágra.n A birodalomnak mindinkább növekvő adószükséglete*) mellett és azon nehézség mellett, amely a fogyasztási adóknak az általános választójog alapján felépült birodalmi parlamentben való keresztülvitelnél mutatkozik, megint egy újabb kérdés lép mindinkább égetőbben az előtérbe: a birodalmi monopóliumok bevezetésének a kérdése. Ismeretes, hogy Bismarck hercegnek többszörös kísérlete dacára sem sikerült az, hogy ezen adóreformokat a pálinkánál és dohánynál Németországban keresztül vigye. Más, gazdaságilag különösen fejlett országokban, mint Angliában és az Egyesült Államokban ezen adóreform ellen nagy ellenszenv mutatkozik, mert azon hitben vannak, hogy az államnak beavatkozása a magángazdasági érdeksférába, a nemzet jólétének nagyobb kárt okoz, mint amennyire az adózási előny a birodalomra becsülhető. De az adószükség mégis ezen adóreform újabb vizsgálatára kényszerít. A monopóliumok előnye elsősorban a tisztán pénzügyi területen van. Az államnak olyan vállalkozói nyereséget biztosítanak, amely az adózókat nem terheli. Az adóösszeg nem hárul át, amint az a fogyasztási adóknál gyakrabban előfordul, az árba bujtatva és gyakran még magasabb összegben a termelőről és a közvetítő kereskedőről a fogyasztóra, aki a tulajdonképeni adóviselő. Itt az adóemeléseket is könnyebben lehet keresztül vinni, mint a fogyasztási adóknál, mert csak a fogyasztóknak ellenállásával kell számolni, nem a termelőkével is, és végül az adósikkasztásoknak lehetősége is lényegesen megcsökkenthető. Különösen alkalmas a monopólium-üzemre a dohány, amíg a pálinka, mivel azt egyszersmind iparcólokra is használják és a magánüzem kétségen kívül itt nagyobb technikai haladásokat fog létre hozni, mint az állami üzem, legalább is nem egyenlő mértékben alkalmas ezen adóreformra, bár Oroszország és a Svájc a pálinkamonopóliumokkal eddig nem tett rossz tapasztalatokat. Sajnos Németországban máris szinte elmulasztották ezen két legnagyobb monopólium szempontjából fontos időpontot, mivel a magánüzemek nagy fejlettsége következtében igen nagy kárpótlásokat kellene fizetni, amelyeknek megszerzése birodalmi és állami kölcsöneinek rossz árfolyamánál különösen nehéz és költséges volna. Mégsem kellene különösen a dohánymonopólium bevezetését teljesen a megfontolások köréből kikapcsolni és alkalmasabb időben megint vissza kell rá térni. Jelenleg inkább a petróleum-, káli- és villamossági monopóliumra gondolnak. Ezek közül csak az első nyert kézzelfogható formát egy kormányjavaslatban, amelynek kilátásai azonban nem nagyon kedvezően állanak.**) *) A birodalomnak adószükséglete kitett 1881-ben 422, 1891-ben 822, 1901-ben 1059 és 1911-ben 1639 millió márkát. **) Jelen füzetünknek «Fogyasztási adók» rovatában a német petróleum monopólium-javaslattal bőven foglalkozunk. 4