Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A házadótörvény visszaható erejéről. Adalék a törvények kolliziója kérdéséhez

Schuster: A házadótörvény visszaható erejéről. speciális törvényeknek egymáshoz való viszonyát szabályozta. Ez azonban világért sem jelenti azt, hogy a régi házadótörvény alapján megadott jog megszüntethető, az nem volna szerzett jog, hanem semmi! Az említett rendelkezést így felfogni nem szabad, az jogi tévedés. Felhozzák továbbá, hogy az új törvény 39. §-a szerint az adókataszteri törzsívben ki kell tüntetni a mentességeket is. A kataszter készítése és nyilvántartása tárgyában kiadott 38750/909. sz. utasítás 12. § a pedig az állandó adómentességnek eseteit mind felsorolja, melyek a törzsívbe bevezetendők; mivel azonban ezek között az esetek közt a régi törvény alapján megadott mentesség esete nem fordul elő, ebből azt következtetik, hogy a törvény a régebben megadott adómentesség esetét elismerni nem akarta. Ezt az «érvet» a legszerencsétlenebbnek tartjuk. A házadókataszter semmi egyéb, mint a házadótárgyat nyilvántartó lajstrom, mely nem bír sem jogalkotó, sem jogmegszüntető hatálylyal. .Nyilvántartás és semmi egyéb a célja ennek az intézménynek. Az utasítás pl. azt az esetet sem sorolja fel, midőn az új törvény alapján a nyilvántartást vezetőnek ellenzése dacára a közigazgatási bíróság az adómentességet megadta. Már most ezt mint bevezetendőt az utasítás külön nem említvén, lehet-e ebből bármily irányban a mi kérdésünket illetően következtetést levonni? Egy adókataszteri utasításból tehát ne akarjunk érveket és jogi indokot kovácsolni. Felhozzák végül, hogy a régi törvény alapján hozott határozattal megadott adómentességnél annak a határozatnak jogerejére hivatkozni azért nem lehet, mert az a határozat nem adott jogot, hanem csak azt fejezte ki, hogy a kincstárnak az épület után nem szabad adót szedni. Ez pedig tárgyi mentesség lévén, az azt megállapító határozat jogereje nem terjed tovább, mint ameddig maga a törvény hatálya, melynek alapján a mentesség megadatott. Ha ez így volna, akkor minden, amit a res judicatáról hallottunk és olvastunk, halomra dőlne és az a nagy probléma, melyen tudósok a fejüket törték, egy «Kaiserschnittel» — legalább ebben a vonatkozásban — megoldást nyert volna. Istennek hála azonban, nem így áll a dolog. Bármikép vélekedjünk is az ítélt dolog hatályáról és különösen a közigazgatási határozatok jogerejéről, azt mégse hittük volna, hogy az ma még lehetséges legyen, hogy valaki azt teljesen tagadja ; mert ez a fent ismertetett érv semmi egyéb, mint a teljes negációja az ítélt dolog hatályának. Ez annyira tarthatatlan és egyszersmind veszedelmes felfogás, hogy az majdnem azonos minden a hatóság vagy bíróság által terjesztett jogrendnek felforgatásával. E felfogás jogi tarthatatlansága evidens. Ha ugyanis valamely új törvény visszahatásának legeklatánsabb esetét vesszük is, t. i. azt, midőn az új törvényt kifejezetten felruházták visszaható erővel, akkor is a tudományban egyhangúlag elfogadott nézet az, hogy az új törvény alól akkor is ki vannak véve mindazok az esetek, melyek határozatok, ítéletek által meg vannak állapítva, kivéve, ha az új törvény (közerkölcsi, közrendészeti stb. okokból) ezekre is kifejezetten kiterjed.*) *) Unger, System, T. 128. 1. 23