Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A házadótörvény visszaható erejéről. Adalék a törvények kolliziója kérdéséhez

Scliuster: A házadótörvény visszaható erejéről. Az új törvény tehát szabály szerint a szerzett jogot és az azt megadó határozatot respektálja. így van ez a jelen esetben is, mert az új törvény semmi rendelkezést sem tartalmaz arra nézve, hogy amit korábbi jogerős határozat vagy ítélet megállapított, hatályát vesztené. Ezt pedig csak dekretálni, anélkül, hogy azt az új törvény előírná, nézetem szerint egyenesen tiltott dolog. Az pedig, hogy a korábbi törvény alapján hozott határozat vagy ítélet nem adna jogot, hanem csak azt fejezné ki, hogy a kincstárnak nincs joga adót szedni, nem áll, és semmi egyéb, mint szavakkal való játszás. Mert ha a kincstárnak nincs joga adót szedni, mi az egyéb, mint az illető személynek joga, hogy adót ne fizessen. A jogot adták meg arra, hogy adót ne fizessen. Igenis jog az, szerzett jog, meghatározott jogalapból származó szubjektív jog. Ezt lehetetlen elvitatni. Ha még a régi törvény hatálya alatt megadóztatták volna azt a már adómentesnek nyilvánított házat, nem hivatkozhatott volna-e az illető tulajdonos a szerzett jogra ? nem azt a jogot sértették volna-e meg a megadóztatással ? és nem hivatkozhatott volna a res judicatára Y Erre talán mindenki csak igenlő választ adhat. Nem épen ezt a jogot sértik meg akkor is, ha az új törvény külön rendelkezése nélkül most már azt a házat meg akarják adóztatni ? Igazi szerzett jog megsértéséről van szó, adjuk meg neki az igazi nevet, és ne homályosítsuk el a fogalmakat körülírásokkal. Ami pedig azt illeti, hogy itt ú. n. tárgyi adómentességről van szó, az nézetem szerint teljesen közömbös körülmény. Az adómentesnek nyilvánított tárgyat személy bírja, jogok csak személyeket és nem tárgyakat illetnek, ha már az adómentességet megszüntetik, a személy által szerzett jogot sértjük meg. Az tehát, hogy ú. n. tárgyi adómentesség forog fenn, sehogy se lehet indoka annak, hogy a szerzett jogot és az ítélt dolog hatályát ne respektáljuk. Ami különösen az itélt dolog kérdését illeti, lehet vitatkozni afelett, hogy a közigazgatási hatóság határozata mennyiben emelkedik jogerőre, ós mennyire alkalmas a res judicata hatályának előidézésére stb. Nem akarjuk itt ezt a vitát felidézni és csak arra utalunk, hogy teljes megnyugvással fogadható el az, hogy ha a közigazgatási határozat már szubjektív jogokat megállapított, a res judicata elve feltétlenül érvényesüljön.*) Mikor pedig a közigazgatási bíróság adta meg a régi törvény alapján a házadómentességet, annyira kétségtelen az ítélt dolog, hogy kár afelett még több szót vesztegetni. Az elmondottak után, melyekben csakis általánosan elfogadott és kétségbe nem vonható jogtétélekre alapítottuk érveinket és véleményünket, még csak a következőket kívánjuk röviden megjegyezni. Felhozható ugyanis, hogy kevés ily eset lesz a gyakorlatban, hogy a két házadótörvény kolliziója előállana és azért kár e kérdésnek ily nagy jelentőséget tulajdonítani. Ez az ellenvetés nem helytálló, mert ha egyetlen egy eset is volna, melyben attól lehetne tartani, hogy a szerzett jogok megsértéséről és a res judicata mellőzéséről van szó, érdemes az ügygyei behatóan foglalkozni. *) Wlassics Gy.: Jogerő a közigazg. intézkedések területén; Jogállam, 1911. évi L füzet 17. I. 24