Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Az új adótörvények jogorvoslati rendszeréről. 1. [r.]

Boér: Az új adótörvények jogorvoslati rendszeréről. tett közigazgatási rendes (általános) eljárásban megengedett jogorvoslati rendszert az adóügyekben újabban behozott jogorvoslatok rendszerével, mindenekelőtt meg kell állapítanunk azt, hogy itt teljesen hiányzik a felebbviteli eszközök köréből a felülvizsgálati és az 1901: XX. t.-c. által rendkivüli jogorvoslatnak nevezett újrafelvételi jogorvoslat. Ami a felülvizsgálatot illeti, ennek az adóügyi eljárásban való mellőzését könnyen indokolhatjuk. Hiszen az általános (rendes) közigazgatási eljárásunkban megengedett ezen jogorvoslat folytán a ténykérdésnek a felsőbb hatóság részéről való ismételt vizsgálata ki van zárva s csupán csak a törvényben megjelölt jogsérelmek orvoslására használható. Felsőbb közigazgatási hatóságaink tehát az általános közigazgatási eljárásban kötelesek az alsóbb hatóság által megállapított tényállást helyesnek és valónak elfogadni, s csupán csak azt a kérdést bírálhatják el, hogy az eljárt közigazgatási hatóságok valamelyike nem volt-e illetéktelen, bírt-e hatáskörrel és hogy határozata vagy ennek alapjául szolgáló megelőző eljárása nem sórtett-e, azaz nem mellőzött-e, vagy nem helytelenül alkalmazott-e valamely jogszabályt?*) Ez a felülvizsgálat tehát kizárólag csak a jogkérdésre korlátozott harmadfokú felebbezés.**) Az adóügyek különleges jogi természetét és konstrukcióját tekintve, csakugyan nem sok értelme lett volna egy ilyen jogorvoslatnak, mert hiszen az adóügyi igazgatás körében előforduló legtöbb konkrét esetnél a tény és jogkérdés egymástól el nem választható, minélfogva felsőbb hatóságok csak e két elem együttes számbavételével hozhatnak jogszerű és az egyenletes mértékalkalmazás elvének is megfelelő véghatározatot. De hiányzik új adóügyi eljárásunkban az általános közigazgatási eljárásban a kontencziozus ügyekre nézve megengedett úgynevezett rendkívüli jogorvoslat az újrafelvétel, mely ott a főügynek alakilag jogerős elintézése után egy évi záros határidő alatt azon az alapon támasztható, hogy a fél az ügy érdemére nézve döntő olyan új bizonyítók birtokába jutott, melyet a főeljárás rendén önhibáján kívül nem használhatott, de amely ha felhozatott volna, az ügy másként nyert volna elintézést. Meg van azonban e jogorvoslat azokban az adó- és illetékügyekben, melyek közigazgatási bíróságunk kontrollja alá kerülnek, amely esetben az 1896: XXVI. t.-c. érvényesül. Az újrafelvételi jogorvoslatnak rendes adóügyi eljárásunkból való kihagyása kétségtelenül egyfelől magának az államnak pénzügyi *) x\l. B. 4600/1901. sz. rend. 3. §. **) Új polgári perrendtartásunkat persze egészen más szempontok vezették a felülvizsgálati jogorvoslat tételezésénél s habár ez a jogorvoslat is lényegében nem egyéb, mint harmadfokú korlátozott felebbezés, mégis ennek alapján nemcsak a szorosan vett jogkérdések, hanem a szóbeli tárgyalás és bizonyítás nélkül megoldható egyéb kérdések is eldönthetők. L. i. t. II. fej. és Törv. Jav. ind. 421. és következő szakaszait. Hogy a felülvizsgálat ellen felhozható legnyomósabb indok t. i. a tény- és jogkérdés elkülönítésének rendkívül nehéz volta a közigazgatási eljárásban még nagyobb súlylyal esik latba, mint a polgári peres eljáratban, ezt a magam részéről elvitázhatlannak tartom. 17