Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - A parcellázási illetékről

Illetékügy. — Joggyakorlat. mindenikét egyetemleges jelzáloggal terheli és ez az egyetemlegesség akkor is érvényesíthető, ha az ingatlanok további átruházás folytán különböző felek birtokába mentek át, feltéve, hogy az illeték dologi kezesség címén követelhetővé vált. ítélet: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem ad. Indokok : Az 1881. évi XXXIV. t.-c. 39. §-ának első bekezdésében kimondja, hogy az ingatlan vagyon átruházása után járó illeték a vagyonátruházás tárgyát képező ingatlant terheli és két évig a telekkönyvi bejegyzés által biztosított magánjogcímből eredő követeléseket feltétlenül megelőzi. Az 1883. évi XLIV. t.-c. 95. §-a szerint pedig a magánkézből megvett ingatlan birtokokat terhelő ilynemű hátralék a vevőre száll át. Ezen törvényszakaszok helyes értelmezéséből következik, hogy az ingatlan-átruházási illeték az együttesen átruházott ingatlanok mindenikét egyetemleg terheli, miért is a vételi illeték, mely együttesen megvett ingatlanokat terhel, ezen ingatlanok bármelyikéből egészben behajtható és a minden egyes ingatlanra kiterjedő egyetemlegesség akkor is érvényesíthető, ha azok további átruházás folytán különböző felek birtokába mentek át, de természetesen csak akkor, ha az illeték a személyesen is kötelezettek egyikén sem lévén behajtható, az dologi kezesség címén kötelezhetővé vált. Minthogy pedig jelen esetben nem vitás az, hogy a panaszosok által magánkézből megvett azon ingatlanok, melyeken a fenti illeték a törvényben előírt 2 éven belül zálogjogilag biztosíttatott részeit képezik azon ingatlan vagyonnak, amelyet ifj. K. József az 1906. évi április 2-án kelt adásvételi szerződéssel K. Ferenc és nejétől megvásárolt; minthogy továbbá panaszosok a kir. pénzügyigaztóság panaszolt határozatával csak az esetre köteleztettek az illeték fizetésére, ha az ifj.K. Józseftől, mint elsősorban fizetésre kötelezett féltől behajtható nem lenne ; minthogy végül ez a bíróság a bizonyítási eljárás során megállapította, hogy K. Ferenc és neje eladók, mint személyesen és egyetemlegesen fizetésre kötelezett felek elhaltak, mielőtt a fenti illetékről kiállított fizetési meghagyás általuk átvétetett, illetve mielőtt ezen illeték velük szemben jogerőre emelkedhetett volna, nyilvánvaló, hogy panaszosok az által, hogy ifj. K. József teljes vagyontalansága esetére dologi kezesség címén a panaszolt illetek megfizetésére köteleztettek, jogsérelmet nem szenvedtek, éspedig annál kevésbbé, mert egyikük sem élt az 1883. év XLIV. t.-c. 96. §-ában biztosított joggal, vagyis egyik sem vette ki az illetékes kir. adóhivataltól az általuk megvett ingatlanokat terhelő illetéket igazoló bizonyítványt, mely az államkincstár irányában is igazoló erővel bír. A fent hivatkozott törvényszakaszok helyes értelmezéséből nyilvánvaló az is, hogy panaszosoknak az a közös panaszbeli kifogása, miszerint tőlük dologi kezesség címén a fenti illetékből csak annyi követelhető, amennyi az általuk megvett ingatlanokra a 140,125 K összvételárból esik — minden jogos alapot nélkülöz annál is inkább, mivel az 1883. évi XLIV. t.-c. 95. §. 3. bekezdésének rendelkezése, melyre panaszosok ezen kifogásukat alapítják, nem a jelen esetre vonatkozik, hanem arra, midőn többen közösen vettek át valamely ingatlant amikor is minden egyes kötelezett társon az illetéknek csak aránylagosan reá eső része követelhető. 5. (A m. kir. közigazgatási bíróság 147811912. P. sz. határozata.) Ha valamely egyedüli vevő ideiglenes adásvevési szerződéssel ingatlant vásárol s az adásvétel megtörténte után vevőtársakat vesz maga mellé és a végleges szerződést már ezekkel együtt köti meg: ezáltal két jogügylet létesül. Ítélet: A m. kir. közig, bíróság a panaszt elutasítja. Indokok: A megilletékezett ideiglenes adásvételi szerződésből kitetszőleg panaszos az abban körülírt ingatlanokat egyedül vette meg és a 8296/1910. tkvi számú végzéssel a megvett ingatlanok tulajdonjoga egyedül az ő javára jegyeztetett elő. így tehát panaszos azzal, hogy nem 65 5