Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - Illetékügyünknek mai állapota és reformszükségletei. 1. [r.] A bélyeg- és jogilleték tárgya. 2. [r.] Az illetéklerovás módja

Főző: Illetékügyünknek mai állapota és reformszükségletei. a tisztultabb felfogás, ami azóta a m. kir. közigazgatási bíróságnál állandó gyakorlattá is vált, hogy ilyen ügyletek teljes meghiúsulása esetében is visszatéríthető az illeték. A régebbi felfogás ebben a kérdésben ugyanis az volt, hogy az okirat bélyeggel eleve ellátott papiroson állítandó ki, az okirati bélyegre nézve az ill. szab. 57. §-a értelmében pedig csak kicserélésnek van helye akkor, ha az okirat még teljesen ki nem állíttatott és aláírással el nem láttatott, s így az okirati bélyegilleték visszatérítésére az ügylet meghiúsulása törvényes igényt nem biztosít. A tisztultabb felfogás tudomásom szerint első izben 1900. vagy 1901-ben abból az alkalomból nyert alkalmazást, amikor a gyulafalvai telepesek a kincstárral szemben fennálló hátralékos vételár tartozásaikat pénzintézettől felvenni szándékolt kölcsönből kifizetni akarták, mintegy 250-en a kötelezvényeket a pénzintézet részére már ki is állították, de a kölcsön ügyletek tényleg létre nem jöttek, s a kötelezvény szerint már felvettnek elismert kölcsön összegek tényleg nem folyósíttattak. A bélyeg- és jogilleték tárgyának külön-külön való meghatározása természetesen nem zárná ki azt, hogy a jogilleték is bizonyos mértékig bélyeg jegy ékben legyen lerovandó, sőt nézetem szerint szükségkép át kellene térni a hivatalok munkájának nagyfokú megkönnyítése céljából arra, hogy bizonyos egységesen meghatározott összeg erejéig mindennemű illetéket kötélezöleg bélyegjegyekben kelljen leróni. II. Az illetéklerovás módja. Az illeték lerovás módjait általánosságban az illetékszabályok 3. §-a, részletesen és pedig kétségtelenül taxativ felsorolással annak 4. és 5. §§-ai határozzák meg. A lerovás módja tulaj donképen kétféle, úgymint: bélyegjegyekben való lerovás és készpénzben való fizetés. A bélyegjegyekben való lerovás jelenti az illetéknek az illetékköteles iraton vagy a jogügyletet tartalmazó okiraton bélyegjegyek felragasztása által történő előzetes lerovást. Ennél a lerovási módnál tehát a feleknek maguknak kell meghatározni az illeték mérvét is. A készpénzben való fizetés pedig jelenti az illetékes hivatalok által bejelentés alapján kiszabott illetéknek a kiszabó hivatalnál, egyes esetekben pedig az 1881. évi XXXIV. t.-c. 20. §-a értelmében a 40 K-át meg nem haladó összegekre nézve, ott ahol adóhivatali pénztár nincs, a községi elöljáróságnál készpénzben teljesítendő befizetést. A készpénzben való fizetés alapja tehát a kiszabás, amiből önként következik, hogy mindazok az iratok, okiratok vagy jogügyletek, amelyeknek illetéke készpénzben fizetendő, illeték-kiszabás céljából a kiszabásra illetékes hivatalnál bejelentendők. A bélyegjegyekben való lerovásnál épúgy, mint a kiszabás alapján készpénzben történő fizetésnél három változatot külömböztetünk meg, ú. m. 1. az állandó összegben, 2. az órtékfokozat és végül 3. az értékszázalék szerinti lerovást, illetőleg fizetést. Az állandó összegben való lerovás, illetőleg fizetés alatt értjük azt, amikor az illeték a díjjegyzék különböző tételeiben, csekély 56