Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 3. szám - A főváros és a felemelt országos betegápolási pótadó

Krónika. józan és igazságos kímélet az egész vonalon érvényesülni fog. De, t. ház, a pénzügyminister úrnak sokkal nehezebb a helyzete, mint volna akkor, ha csak egy egyszerű adórendszert változtatott volna meg, még pedig két okból. Először azért' mert az a változtatás, mely most megy végbe, azt teszi, hogy behozzuk a progresszív jövedelmi adót, azt az adót, melyet lehetetlen életbeléptetni anélkül, hogy maga a társadalom ne segítsen a behozatalánál. Ennél, úgy mint az ujoncsorozásnál, állam és egyén szemtől-szembe állnak egymással ; itt a viszony olyan közvetlen, hogy csak az vezethet célra, ha az állam és adózó közös érdekből egymás munkáját sikerrel egyesíti. De más oka is van annak, hogy a pénzügyministernek igen nehéz a helyzete, és amiért a társadalom kíméletért kiált, s ez az, hogy sajátságos politikai viszonyaink közt igen elkéstünk az adóreformra vonatkozó rendeleteink kiadásával. A legutolsó rendelet csak november 12-én jelent meg a hivatalos lapban, az, amely a jövedelmi adóról szóló 1909. évi X. törvénycikket magyarázza. Nagy aggodalommal nézünk az elé, vájjon pénzügyi közegeink meg tudnak-e birkózni e rendkívüli nagy munkával, amelyhez hasonló az ő vállukra sohasem nehezedett. Van azonban ennek egy harmadik következménye is — és ez az, hogy az adórendszer változása olyan pillanatban éri a magyar társadalmat, amikor nehéz gazdasági és még nehezebb hitelviszonyokon kell keresztülgázolnia. Erre rögtön rátérek; előbb azonban megjegyzem, hogy ha méltóztattak figyelemmel kisérni a pénzügyi bizottság működését, méltóztattak észrevenni, hogy az meglátta a komor háttérből kiemelkedőleg államháztartásunk alkotmányát és ráirányította a közvélemény figyelmét arra a nagy változásra, amely az egyenes adók és fogyasztási adók körül végbement. Ez a változás, úgy mondtam, az új adórendszer behozatalával van befejezve, de tulajdonképen ez a szó: «befejezve» nem helyes, mert arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ez a változtatás így nem állhat meg. Az adórendszer, úgy, amint van, még nincs kiépítve, a pénzügyminister úrnak tovább kell a munkát folytatnia és következnie kell egyrészt a progresszív örökösödési adó behozatalának, másrészt illetékeink rendezésének, harmadsorban pedig a fogyasztási adók sok megoldatlan problémája rendezésének. Ezt leszögezem, mint a pénzügyi bizottság álláspontját. / — A főváros és a felemelt országos betegápolási pótadó. A főváros közgyűlése tudvalevően tiltakozott a betegápolási pótadónak a kormány részéről tervbevett felemelése ellen. Azon a közgyűlésen elhatározták azt is, hogy a városok országgyűlési képviselőit és a törvényhatóságokat is felszólítják hasonló eljárásra.November 28-án délelőtt Bárczy István dr. polgármesternél értekezletet tartottak ebben az ügyben azok az országgyűlési képviselők, akik tagjai a fővárosi törvényhatósági bizottságnak. Egy részük Bárczy István polgármester vezetésével küldöttségileg kereste fel Lukács László miniszterelnököt, akinél a polgármester előadta a főváros közgyűlésének a kívánságát. Kérte a miniszterelnököt, halasztássá el a betegápolási pótadónak másnapra kitűzött tárgyalását. Lukács László miniszterelnök kijelentette, hogy nem halaszthatja el a pótadó tárgyalását, mert deficit van a betegápolási adónál. Kijelentette azt is, hogy az új adóreform életbeléptetésével 30 millió koronárai kevesebb lesz az állam bevétele mint eddig volt. Vázsonyi Vilmos erre azt a megjegyzést tette, hogy ha az új adóreform 30 millióval kevesebb bevételt jelent az államra nézve, nem érti, miért léptetik azt életbe, mikor azért amúgy is senki sem lelkesedik. Ami a betegápolási pótadót illeti, hát 10 százalékos pótlék, már nem is pótlék, hanem önálló adónem. Kéri, hogy ezt ne a költségvetésben oldják meg, hanem néhány hónap múlva novelláris úton.ffeftou'Ferencz felvetette azt. a kérdést, nem-e lehetne úgy megol263