Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 3. szám - A házadókataszter

Krónika. dani az ügyet, hogy az emelés ne érintse a kereskedőket és iparosokat. Lukács László erre kijelentette, hogy a pénzügyminiszter nélkül és az idő rövidsége miatt már nem tud másként intézkedni, de hogy a főváros iránt érzett meleg és őszinte érdeklődésének jelét adja, kijelenti, hogy a főváros számára kórházépítési célokra az eddigi egymillió korona helyett két millió koronát fog beállíttatni a költségvetésbe. Sándor Pál vázolta a kereskedőkés iparosok szomorú helyzetét. Azután a küldöttség felkereste Teleszky János pénzügyminisztert, ahol szintén előadták a miniszterelnöknél elmondott panaszokat, de a pénzügyminiszter zárkozottan nyilatkozott. A bérlő és a haszonbérlő által elvállalt adófizetési kötelezettség. E tárgyban a képviselőház 1912. évi december hó 7-iki ülésében törvényjavaslatot tárgyalt, és azt általánosságban és részleteiben elfogadta. Dr. Várady Zsigmond előadónak ide vonatkozó fejtegetéseit a követkézőkben ismertetjük: A törvényjavaslatot a jövedelmi adóról szóló törvénynek 1913. január 1-én való életbeléptetése tette szükségessé. Az általános jövedelmipótadó a bérlőt és a haszonbérlőt terhelte mindazon esetekben, amelyekben a bérlő, illetve a haszonbérlő magát az összes állami egyenesadók viselésére kötelezte. A mondott határnapon a régi általános jövedelmi pótadó a személyi adót képező jövedelmiadóvá lesz, és ennélfogva szükségessé vált annak megállapítása, hogy a bérlőt, illetve haszonbérlőt e tekintetben minő kötelezettség terheli. A törvényjavaslat az igazságügyi bizottsággal egyetértésében azt az álláspontot foglalja el, hogy a bérlő vagy haszonbérlő ugyanazt a jogi és gazdasági helyzetet tartsa meg, mint amelylyel birt a régi általános jövedelmi pótadó érvénybeléte alatt, ha csak ellenkező megállapodás a felek között nem létesült. Ennélfogva a javaslat azt az elvet állítja fel, hogy a bérlő, illetve haszonbérlő annyit és oly összegben tartozik a jövedelmiadó érvénybenléte alatt a bérbeadónak, illetve haszonbérbeadónak megtéríteni, amennyit fizetett az utolsó 1912. évben általános jövedelmi pótadó címén. A törvényjavaslat a fennálló jogelvekkel és a szerződés helyes értelmezésével egyezik. A házadókataszter készítését az 1909. évi VI. t.-c. oly célból rendelte el, hogy általa a házadó évenkénti kivetése egyszerűsíttessék és a kivetés minden felesleges munka elkerülésével elkészíthető legyen. Már a vonatkozó törvényjavaslat nyilvánosságra jutása alkalmával általános volt gyakorlati szakkörökben a vélemény, hogy soha feleslegesebb, céltalanabb munkára — mint minő e kataszter — munkaerőt nem pazaroltak. A kataszter törzsívének tartalmaznia kell: a ház fekvésére (ker.r utca, ház- és helyrajzi szám), tulajdonosára vonatkozó adatokat, a ház összes helyiségeinek számát: lakrészek, nyitott helyiségek, mellékhelyiségek szerint csoportosítva és végül az adómentességre vonatkozó feljegyzéseket. Csupa oly adat tehát, melyek a házbérvallomási ívekben és az adómentességek nyilvántartójában — nagyobb részletességgel — már bennfoglaltatnak. A törzsívet a helyszínén kellett volna — a törvény értelmében — felvenni, a változásokat (rombolás, átalakítás, új építkezés) a háztulajdonosnak kellene mindenkor bevallani, dacára annak, hogy eme változásokról — az elüljárósági határozatokból — az adóhivatalok úgy is értesülnek. Már maga a felvétel semtörtént a törvény rendelkezése szerint, amennyiben a törzsiv adatait az 1910. évre benyújtott házbérvallomási ívekből másolták le, és a bevezetett adatok helyességét a meghívás folytán megjelent érdekeltek aláírásával igazolták. Az időközi változások ismét az újabb bérívekből vétetnek, anélkül, hogy azok keletkezése iránt érdeklődnének. Nyilvánvaló tehát, hogy a házadó kataszteri törzsív a házbérvallomás adatainak ellenőrzésére tel264