Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - Az új tökekamat- és járadékadóról szóló végrehajtási utasítás

Fraenkel: Az új tőkekamat- és járadékadóról szóló végrehajtási utasítás. tétel mellett az illető évre kivetett tőkekamat- és járadékadót a fél kérelmére vagy hivatalból törölni kell. Következik ebből, hogy ezen adóalanyok terhére a tőkekamat- és járadékadót elvileg feltétlenül ki fogják vetni, és csak azután fogják esetleg törölni. Ez a rendelkezés a bejegyzett leszámítolókra és pénzüzérekre rendkívül káros és azonkívül messze túlmegyen a törvény által szabott határokon. A kereseti adótörvény 23. §-a értelmében azok, akik szabályszerű üzleti könyveket vezetnek, vallomási ívükhöz üzleti nyereség és veszteség számlájukat is mellékelhetik. Erre nem kötelesek. A jövedelemadóról szóló törvény 27. illetve 11. §-a ezt kifejezetten kimondja és a bemeilékelés elmulasztása legrosszabb esetben külön részletes és beható tárgyalást tesz szükségessé, vagy a javaslatba hozott (magasabb) adóösszeg megállapításába való belenyugvás kényszerűségével járna. Ezzel szemben az U. a tőkekamatadónál a bejegyzett leszámítolókra és a pénzüzérekre nézve a mérlegnek bemutatását és az általános kereseti adónak ezen alapon történt kivetését ellentótben a T. 1. §-ával feltételéül állítja fel annak, hogy az üzletük jellegzetes kamatjövedelme kétszeres megadóztatás tárgya ne legyen. Az U. 9. §-a hivatkozással a T. 6. §-ára, kimondja, hogy a tőkekamat- és járadékadót az adótárgy mindenkori tulajdonosa, illetőleg haszonélvezője azután a jövedelem után fizeti, amely őt megillette. Az U. ezen ^zabályt kiterjeszti a kezesre vagy bárki másra, ha a kifizetés folytán hitelezővé válik, azzal a korlátozással, hogy tőle csak a neki a kifizetés időpontjától járó és a korábbi hitelező nevén adó alá nem vont kamatok után lehet az adót követelni. A T. ministeri indokolása a kezes által történt kifizetés folytán a kezesnek követelését kényszerkölcsönnek mondja és ez alapon véli adó alá vonandónak. Ámde, míg a «bárki másnak» — kifizetés folytán — hitelezővé válta a kölcsönnek, még pedig önkéntes kölcsönnek keletkezését elfogadhatóvá teszi, addig a kezesnek kényszerűségből teljesített fizetéséből eredő követelése utáni kamatokat másnak, mint adómentes késedelmi kamatoknak minősíteni helyesen nem lehet és ezért a T. 6. §-ába fel nem vett ezen kiterjesztést joghatátyosnak el nem ismerhetjük. Emellett ezen kiterjesztő intézkedés aligha volt alapos megfontolás tárgya, mert hiszen üzleti követeléseknek kamatai nem tárgyai a tőkekamatadónak, és a kereskedelmi törvény 270. §-a szerint maga a kezesség is lehet kereskedelmi ügylet. A tanúzás és adatszolgáltatás tárgyában az U. 23. §-a elég «utasításszerűen» írja ugyan körül a T. 20. §-át, de teljesen mellőzi a pénzügyi közegeknek módfelett szükséges kitanítását abban az irányban, hogy kik azok, akik a polgári peres eljárásban mint tanúk vagy szakértők ki nem hallgathatók, illetőleg a tanúskodást vagy szakértői véleményadást megtagadhatják. Mellőzi a tanúkihallgatás stb. körül szem előtt tartandó szabályok megállapítását és teljesen kiforgatja a tanúknak és szakértőknek járó napidíjak tárgyában a T. rendelkezéseit. Utóbbi tekintetben meg kell állapítani, hogy nemcsak a tőkekamat- és járadékadórói, hanem a házadóról és a jövedelemadóról szóló törvények is egyaránt azt mondják, hogy a tanú vagy szak22