Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - Az új tökekamat- és járadékadóról szóló végrehajtási utasítás

Fraenkel: Az új tőkekamat- és járadékadóról szóló végrehajtási utasítás. tán az adójognak valamely adóalannyal szemben való nem teljes gyakorlása szükségképen más adóalanynak aránytalan s ezért igazságtalan megterhelietósére vezet. Az eddig kifejtettek, úgy gondoljuk, az Utasítás megbirálásánál vezérfonalul szolgálhatnak és minthogv az nagyjában a törvény rendszerét követi, külön és önnálló sorrendet felállítani talán felesleges. Az Utasítás öt fejezetben tárgyalja az adó tárgyainak meghatározását, az ezekből eredő jövedelmek részletezését, az adókivetés mellőzésének és az adómentességek eseteit, az adóalanyok meghatározását, az adótörlés feltételeit, a viszonosságot Ausztriával és a külfölddel, az adóalap kiszámítását, a levonható terhek megjelölését. Szabályozza a kivetési eljárást, meghatározza a vallomásadásra kötelezett személyeket, a hiányos vagy egyáltalában be nem adott vallomás folytán fizetendő adópótlékokat, a tanuzást ós adatszolgáltatást, az adókivetés felfüggesztését csőd- vagy peres eljárás esetén, a tőkekamat- és járadékadónak levonás útján történő befizetésének eseteit, végre a jogorvoslati eljárást és a jövedéki kihágások eseteit. Lássuk már most, mennyiben felel meg az utasítás tartalma a a fentebb felállított elvi és az ezekkel kapcsolatos gyakorlati követelményeknek. A Törvény 2. §-a szerint szemben az 1875 : XXII. t.-c. 1. §-ával a magyar szent korona területéről származó kamat- %és járadékjövedelem adóköteles, akár a belföldön, akár a külföldön lakik annak élvezője. Arról azonban, hogy a külföldön lakó ilyen adóköteles felet abban az esetben, ha az adó nem levonás útján fizettetik (T. 24?. §., U. 28. §.), miképen lehet vallomásra és adófizetésre kényszeríteni, a T. nem rendelkezik, az U. pedig szemmelláthatólag nem érezte szükségét ezen hézag pótlásának. Viszont más esetekben az U. túlhajtott és a törvény világos rendelkezéseinek önkényes, vagy legalábbis zaklató alkalmazásával tündököl. így az U. 3. §-ának 3. pontja szerint tőkekamat és járadékadó alá nem tartozik a cégjegyzett leszámítolóknak és pónzüzéreknek ezen üzleti tevékenységükből eredő és tőkék szerint külön-külön megállapítható kamatjövedelme arra az évre, amelyre a vállalat általános kereseti adója mérleg alapján állapíttatik meg. Ezen kijelentés a T. 1. §-ának 8. pontjával szemben, amely szerint a nem cégjegyzeű leszámítolóknak és pénzüzéreknek jutalék-járandóság vagy egyéb bármely címen húzott és egyenkint megállapítható kamatjövedelme tőkekamatadó alá esik, első részében megfelel, mert az általános kereseti adóról szóló 1909: IX. t.-c. szerint a bankároknak és pénzüzéreknek üzleti tevékenységükből eredő jövedelme általános kereseti adó alá esik, és maga az U. 3. §-ának 1. és 6. pontjában kereskedelmi ügyletekből eredő követelések után élvezett kamatokat elvben az alól mentesíti. De az a megszorítás, mely szerint a bejegyzett leszámítolóknak és pénzüzéreknek üzletükből eredő és tőkék szerint külön-külön megállapítható kamatjövedelme, és ez is csak arra az évre nem esik tőkekamatadó alá, amelyben általános kereseti adójuk mérleg alapján állapíttatott meg, határozottan zaklató. Látszik ez abból is, hogy az U. ezen pontja azt is kimondja, hogy ezen fel21