A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1. szám - Bojkott, mint tisztességtelen verseny

1 szám A KARTEL 5 tása iránt a közérdekű kereset megindítása iránt intézkedjék. Semmi okot sem látunk tehát fennforogni arra, hogy a közszállítási kartelek különleges elbánásban részesüljenek és hogy egyáltalá­ban kartel és kartel között megkülönböztetés tétessék aszerint, hogy a tagok a közhatóság versenytárgyalása alkalmával kötelesek egy­séges árszabásra, avagy polgári vevőkkel való üzleti összeköttetés során. Sőt, ha már meg­különböztetést teszünk, akkor inkább tartjuk megengedhetőnek a közszállításra alakult kar­telt, mert ott egyenlő erősségű ellenfelek álla­nak egymással szemben: közhatóság és kartel! A közhatóságnak módjában áll a kartel árait szakértőivel felülvizsgáltatni, a szóban forgó vállalati összegek nagysága rendszerint meg­engedi az alaposabb elmélyedést a kalkuláció ellenőrzésének sokszor igen bonyolult munká­jába. Ha pedig túlmagas árak szabását ta­pasztalja, akkor sokkal inkább meg van en­nek a közhatóságnak a módja arra, hogy ezen visszaélések ellen védekezzék és azok megtor­lásáról gondoskodjék, mint egy polgári egyén­nek. Vegyünk csak egy konkrét példát: napi­lapjaink támadásának célpontját igen gyak­ran a rtzs-kartel és a szérum-kartel képezi. Ha egy vármegye állategészségügyi célokra nagyobb mennyiségű szérumot akar vásárolni, vagy tisztviselőinek ellátására nagyobb rizs­mennyiséget óhajt beszerezni és evégből ver­senytárgyalást írna ki, úgy a vármegye min­denesetre kevésbé van a kartel árszabásának kiszolgáltatva, mintha ugyanezeket a cikkeket egy egyes gazda, illetve fogyasztó akarná venni. Ha tehát egyáltalában megengedett in­tézmény modern társadalmi berendezkedé­sünk mellett a kartelmegállapodás, akkor se­hogy sem tudjuk megérteni, miért csak a fo­gyasztóik millióit örvendeztethetik létükkel. De miért volnának eleve tilalmasak közszállí­tási versenytárgyalásokon ? Elismerjük, hogy kényelmesebb a közható­ságnak az árak kalkulációjának felülvizsgála­ta helyett egyszerűen a végösszegeinek a be­érkezett pályázatok összehasonlítása és a munkának a legalacsonyabb ajánlatot tevő részére való kiadása. Csakhogy ez a kényelmi szempont nem lehet döntő, másrészt viszont köztudomásúak és a fentiekbe már jeleztük is a szabad versenytárgyalások hátrányait, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a túlalacsony vállalati összegek mellett a vállalkozó igen gyakran tönkremegy, vagy a munka minősé­génél igyekszik magát regresszálni. Álláspontunkat tehát abban foglalhatjuk össze, hogy a közszállításra alakult kartelek problémáját le kell venni a napirendről, illet­ve ezeket a megállapodásokat teljesen azonos elbánásban kell részesíteni az összes többi kartelekkel. K. S. Bojkott, mint tisztességtelen verseny Irta: Dr. Kelemen Sándor „A patkóvas regénye" címen a Pesti Napló újévi száma törvényszéki tudósítójának tollá­ból rendkívül érdekes és tanulságos cikket közöl. Az ügy még egészen kezdetleges stá­diumban van, a törvényszék most fog még csak a megajánlott bizonyítékok tárgyában dönteni. Az ügy érdeme tekintetében tehát korai volna bárminő állásfoglalás, sőt még a tényállás ismertetése is csak periratok egy­oldalú előadása alapján volna lehetséges, ami pedig nem való jogi szaklapba. Bennünket más szempontból érdekel az ügy. Elvben a karteltörvény megalkotása óta kifogásoljuk, hogy az exisztenciájukban sújtott magánfele­ket elzárja a kartelbíróság előtti kereset jo­gától. Az élet most illusztrálja tételünket és gyakorlati példán bemutatja a törvény hiá­nyainak praktikus következményeit. Felmerül egy olyan eset, mely az érdekes karteljogi problémák légióját veti fel. ezek eldöntése valósággal a Kartelbíróság után kiált, még­sem kerülhet oda, a karteltörvényünk fenti végzetes hibája folytán. Kiemelvén a speciális szempontot, mely­nek szögéből bennünket az eset érdekel, már rátérhetünk a részletek rövid vázolására, me­lyet nem mint tényállást, hanem egyoldalú ke­reseti előadást ismertetünk. A mi következte­téseink számára ez is teljesen elegendő, mert az eldöntendő kérdéseket a felperes kereseté­ben egyoldalúlag veti fel, már pedig mi csak azt panaszoljuk, hogy egy tartalmánál és egész jellegénél fogva a kartelbíróság elé tar­tozó probléma de lege la ta nem kerülhetett oda. A kereset szerint Magyarországon csak 2 vasmű foglalkozik ócskavasnak vasrúdgyárt­mányok előállításának céljára való beolvasz­tásával. Ez a két gyár közös bevásárló irodát tart fenn, amelynek céljára külön részvény­társaságot alakítottak. Ennek a részvénytár­saságnak monopolisztikus helyzete van az ócskavas bevásárlásánál, mert belföldön kar­tel áll fenn és biztosítja számára ezt a hatalmi jelleget, a külföldre szállítás ellen pedig exporttilalom védi. Felperes ennek az egyed­uralmi jellegű bevásárló irodának évenkint 100 vaggon ócskavasat adott el, ez forgalmá­nak jelentékeny részét képezte és üzeme fenn­tartásának lényeges előfeltétele volt. Történt 1930 őszén, hogy felperes rájött a patkóvas­készítés egy olcsóbb módjára, mely eljárás következtében 40%-kal olcsóbban tudta a patkóvasat adni, mint a kartel. Ez az olcsóbb patkó felperesi állítás szerint minőségileg nem marad a karteláru mögött és sikerült is neki ezt az árut úgy bevezetni, hogy havi 2 vaggon árut tudott elhelyezni. Ezen a ponton exponá­lódik az érdekösszeütközés a vasrúdkartel

Next

/
Oldalképek
Tartalom