A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1. szám - Bojkott, mint tisztességtelen verseny

6 A KARTEL 1. szám és a felperes között. Ebben az összeütközésben felperesi állítás szerint a kartel olyan eszközökkel élt, melyek monopolisztikus helyzetének kihasználásából eredtek és felperes exisztenciájának tönkretételére alkalmasak. Ezek az eszközök tipikusak és a külföld karteldiktaturájában mindennaposak: a kartel ócskavas bevásárló szerve bojkottálta felperest, amennyiben nem vette át tőle az addig rendszeresen vásárolt ócskavasmennyiséget; annak a speciális féleségű ócskavasnak árát, melyre felperesnek az általa előállított olcsóbb patkóvas készítéséhez szüksége van, a kétszeresére hajtották fel; mindazoknak a cégeknek, melyek az ócskavasat a kartelnek adják el, megtiltották, hogy felperestől vásároljanak, ellenkező esetben őket is utóiéri a felperes sorsa: a bojkott. A kartel ezen eljárásából felperes gazdasági megsemmisülése következett. Ennyit közlünk a kereset tartalmából annak megítélhetése végett, hogy az ilyen természetű tényállás mennyire tipikusan karteljogi jellegű! A bojkott jogosságának megítélése egyike a legnehezebb feladatoknak. Határvonalat kell vonni, hogy meddig terjed a kartel joga üzleti partnerének megválasztásában („Vertragsfreiheit") és hol kezdődik a jogtalan beavatkozás a bojkott alá helyezett vállalkozó gazdasági szabadságába és exisztenciájába. Ha egyáltalában szükség van Kartelbíróságra, már pedig szerintünk nagyon is' fennforog ennek szüksége, akkor éppen az ilyen jellegű kérdések tartoznak eléje! Mindazok a szempontok, melyek a Kartelbíróság felállítását indokolták, ebben az esetben fennforognak: az egyfokú gyors ítélkezés itt ugyancsak szükséges, a Kartelbíróság összetételében gyakorlati szaktekintélyeknek ülnöki minőségben való alkalmazása garanciát jelent a helyes döntés tekintetében; az egységes judikatura kifejlődése érdekében fontos, hogy egy fórum legyen hivatott az összes idevágó ügyek eldöntésére, mindezek a szempontok a fenti bojkott jogosságának elbírálásánál fokozottan indokolják a Kartelbíróság hatáskörébe való utalást. Csakhogy magánfél nem fordulhat keresettel a Kartelbírósághoz! így a fenti esetben a felperes inkább lemondott arról, hogy igazát annak a törvénynek alapján érvényesítse, mely voltaképpen éppen az ilyen tényálladékok részére született. Inkább tisztességtelen versenynek próbálja minősíttetni sérelmét és ezen az alapon fordul a törvényszékhez. Ha ugyanis felperes nem konstruál a fenti kartelvisszaélésböl tisztességtelen versenyesetet, akkor nem fordulhat a bírósághoz, hanem legfeljebb panasszal fordulhat a kereskedelmi minisztériumhoz és annak intervencióját kérheti a kartel ellen. Ettől pedig minden panaszos fél, ügyvédjével együtt, idegenkedik, mert a bíróság előtt a perrendtartás keretei között biztonsággal mozog; tudja ugyan, hogy perét elvesztheti, vagy megnyerheti, de mindenesetre át van hatva attól, hogy bizonyítékai feltárására és érveinek kifejtésére alkalma nyílik és az ítélet a kontradiktórius eljárás eredményeinek gondos mérlegeléséből születik. Ezért kénytelen a fenti ügybeli felperes sérelmeire egy eredetileg egész más tényálladékra szabott ruhadarabot: a tisztességtelen verseny kényszerzubbonyát húzni. Az élet követelményei erősebbek a törvények papírkereteinél és ha a jogfejlődés megkívánja a magánfelek védelmét a kartelek túlkapásai ellen, akkor erre a jogkereső közönség felkutatja a megfelelő formát. Ebben a törekvésében a bíróság segítségére van és ahol anyagi jogtalanságot észlel, azon még akkor is segíteni igyekszik, ha a törvény tökéletlensége erre módot nem is nyújtana. Hiszen ha olyan törvényhozásunk volna, mint például az angoloké, amely annak hírében áll, hogy irtózik az új törvények alkotásától, akkor meg tudnók érteni és bocsájtani, hogy meglévő törvényhelyek tágabb értelmezésével igyekszik a bírói gyakorlat az újabb jogfejlődés által felvetett problémákat megoldani. De nálunk, ahol oly hihetetlen bőségben teremnek az új törvények és maga a karteltörvény is egészen friss, ilyen körülmények között mégis csak kifogásolni kell, hogy a jogkereső közönség kénytelen a tisztességtelen versenytörvény alkalmazását keresztül megkeresni azt a bírói fórumot, melytől a karteltörvény elzárja! Kénytelen lemondani a szakemberek ülnöki részvételéről, akik a Kartelbíróságban résztvennének, kénytelen beletörődni három fórum hosszadalmas döntésébe a Kartelbíróság gyors intézkedése helyett, csakhogy ne kelljen a kereskedelmi minisztériumtól várni a közérdekű kereset megindítását, ezt az egyetlen módot, ahogy valamely ügy a Kartelbíróság elé juthat! — íme, egy gyakorlati példán mutattuk be azt, amit lapunk állandóan hirdet: nem lesz komoly jelentősége a Kartelbíróságnak mindaddig, amíg az érdekeltek: a magánfelek közvetlenül hozzá nem fordulhatnak. SZEMLE Laptársunk megszűnése. Pártos Szilárd szerkesztésében néhány kitűnő száma jelent meg eddig a „Kartel Szemle" című folyóiratnak. Sajnálattal kell e lapról most nekrológot írnunk, mert beszüntette megjelenését. Szerkesztője, Pártos Szilárd, a kormányhoz közel álló Nemzeti Figyelő című hetilap közgazdasági rovatvezetője lett és ezt az új minőségét összeegyeztethetetlennek találta a Kartel Szemle kiadásával. Mindenképpen méltányoljuk ezt a szempontot, mely szerint a kartelkérdés harcosának minden irányban függetlennek kell lennie. Mégis sajnáljuk e lap meg-