A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 5. szám - Kartel és horogkereszt

5. SZ. A KARTEL 0 keresztül a kormány a neki nem tetsző válla latokat tönkre fogja tenni. Nem kell egyéb, mint a legvirágzóbb vállalatot olyan alacsony kvótával kartelbe tömöríteni, mely mellett konstans rezsijét sem keresi meg, ezzel máris meg vannak a vállalat napjai számlálva. Viszont ugyanakkor kvótáját átutalják egy politikailag megbízató elemnek, a nemzetvagyont tehát a kormánynak ezen törvény segítségével úgy van módjában tologatni, mint a sakkfigurákat. A német kormánynak mégis csak tisztáznia kellene, hogy a magántulajdon alapján áll-e vagy sem. Ha és ameddig a magántulajdon alapján áll. addig tartózkodnia kellene az ilyen törvények alkotásától. Amíg a magánjogi kötelezettségek fennállanak. adókat, adósságokat fizetni kell. esedékes váltókat be kell váltani, addig egyedül a tulajdonosi jogok terén nem lehet az elnacionálszociálizálás alapjára helyezkedni. Tudatában vagyunk annak, hogy mindazt, amit itt leírtunk, azt minden német jogász ugyanolyan jól tudja és ha mégis meghozták a törvényt, akkor ezt egyenesen azon eredmények elérésére alkották, melyeket mi elavult magánjogi szemléletünk alapján sérelmezünk. Azonban a német jog és különösen a kereskedelmi jog évtizedeken keresztül követendő példája volt .jogalkotásunknak és birói gyakorlatunknak. Ezért saját magunknak kell tisztába jönni ezen konkrét példa alapján azzal, hogv a nemzeti szocializmus szelleme bevonult a német Corpus jurisba és ott lerombolja mindazt, ami rr' mai remek jogászok tanításai alapján és azóta is évezredeken keresztül minden jogásznak — szentség volt' Az lij lengyel karteltörvény A lengyel karteltörvény az eddig alkotott nemzeti törvények gondos mérlegelésével készült, a végeredmény mégis az, hogy ebből a jogalkotásból kimaradt minden, ami a példa gyanánt szolgáló törvényekben jó volt és belekerült ezeknek minden gyarlósága. Általánosságban nagyon emlékeztet a magyar kartcltörvényre: létesít kartel-nyilvántartást. hatáskört biztosít a kereskedelmi miniszternek és megalkotja a kartelbíróságot. Megegyezik a magyar karteltörvénnyel abban is. hogy teljesen hiányzik a kartclmagánjog. vagyis azon magánjogi viszonyok szabályozása, mely kartel és tagjai, valamint a kartelek és outsiderei, valamint vevői között felmerül: idevonatkozó tételes jogi szabályok hiányában a döntésre illetékes tényezők ugvanolyan bizonytalanságban tapogatódznak mindkét jogrendszerben. A magvar törvénynek azt a végzetes intézkedését is átvették a lengyelek, hogy a magánfeleknek nincs kereseti joguk a kartelbíróság előtt, itt is egyedül a kereskedelmi miniszter léphet fel. Enynvit a hiányok és fogyatékosságok azonosságáról a két törvényben. A következőkben pedig kifejtjük, hogy melyek azok az intézkedések, melyek értékben mélven a magyar törvény alá sorozzák a lengyelek alkotását: Alapvetően súlyos következetlenséget és ellentmondást látunk abban, hogy egyrészt a kereskedelmi minisztérium egyedül jogosult a kartelbíróság előtt fellépni, tehát ezzel a minisztérium túlnagy és kevéssé testéhez szabott hatáskört nyert, másrészt ugyanakkor a kereskedelmi minisztériumot túlságosan kiskorúsítják azáltal, hogy egyebet sem szabad neki. mint indítványt tenni a kartelbíróságnál, azonban semmit sem intézhet el közvetlenül és saját hatáskörében. A törvény konstrukciója ugyanis az. hogy felsorolja, hogy minő intézkedéseket lehet kartelek ellen foganatosítani, de ezek alkalmazása tekintetében a minisztérium csak indítványt tehet, a döntés joga azonban első és utolsó fokon a legfelsőbb bíróság kebelében megalakított kartelbíróságot illeti. Magyar vonatkozásban számtalanszor sérelmeztük, hogy a kartelbíróság tétlenségre kárhoztatása folytán az egész kartelellenőrzés a kereskedelmi minisztérium háziügye lett. Ezt lehet helyeselni, lehet kifogásolni, de legalább egy következetes egységes állásfoglalást jelent: minden hatalmat a miniszter kezébe! Aztán van is annak a miniszternek olyan törvényes hatalma, hogy ha annak tizedrészét alkalmazni akarná és merné, akkor nincs az a kartel, melyet pozdorjává zúzni ne tudna. Ezt a hatalmat mi nem is sokaltuk. csak azt a ráadást kifogásoltuk, hogy minden közvetlen intézkedési jogon felül még pert is indíthat az erre a célra alakított kartelbíróság előtt. A magánfelektől elvették a perlés jogát és kezébe adták a miniszternek. akinek pedig semmi szüksége sincs bírósági segítségre, hiszen a törvény olyan gazdasági intézkedések foganatosítására hatalmazza fel, amely mellett eltörpül minden bírói ítélet hatályossága. Még aggályosabb azonban a helyzet, mint láttuk, a lengyel törvény szerint. Itt egyrészről a kartelek elleni panaszok sorsának élethalód ura a miniszter, mert ha nem teszi meg az indítványát a kartelbíróság előtt, akkor nincs rá mód. hogy a jogaiban sértett fél igényével bírói fórum elé jusson. Ugyanakkor azonban, midőn ilyen szinte korlátlan hatalmat kap a miniszter, akkor megfosztják őt attól, hogy saját hatáskörében valamit el is intézzen, mert neki csak ügyfél-szerepe van a kartelbíróság előtt megindítandó perben. Ehhez képest nagy fölényben van a magyar törvény, amelynek 6. §-a sorolja fel a mi-