A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1. szám - Kőszállításra alakult kartelekről

4 A KARTEL 1. szám ményezhet, hogy a kőbányakartel sem a termelő, sem a fogyasztó, sem a szakmabeli vagy más vállalkozó hátrányára nem szolgál és így ezt a vitathatóan közszállításra alakult kartelt feltétlen jogérvényesnek kellett volna kimondani. A karteltörvény egyetlen előnye éppen az, hogy nem igyekszik merev meghatározásokkal megkötni az alkalmazhatóságát. Általános tételeket és fogalmakat ad, amelyek között az esetek egyéni körülményei szerint bírálhatók felül a kartelek. így pedig annál súlyosabb természetű a Kartel-Bizottság merev és indokolatlan határozata, mert éppen egy szociális, alkalmi, kartelszerű alakulatra szabja ki túlszigorúan a jelen esetre alkalmazhatásukban erősen vitatható rendelkezéseit. A szerkesztő észrevételei: Túlmenőleg munkatársunknak a Kartelbizottság egy konkrét határozatához fűzött fenti reflexióin, egész általánosságban a következő álláspontot foglaljuk el a közszállítási kartelekkel szemben: Abban az esetben, ha a közszállításra szóló pályázatot kiíró hatóságnak nincs tudomása arról, hogy a pályázatban résztvevők között kartelmegállapodás jött létre, — úgy az ilyen eltitkolt megállapodás mindenesetre turpis causá-nak tekinthető, — minden karteltörvény nélkül is. Ha ugyanis egy állandó vagy alkalmi kartelmegállapodás résztvevői a vezetőség által előírt séma szerint el játszák a pályázati versengés komédiáját, úgy ezzel a pályázatot kiíró hatóságot megtévesztik. E hatóság ugyanis azt hiszi, hogy a pályázat eredményeként jelentkező legalacsonyabb ajánlat tényleg a piac legelőnyösebben kalkulált árszabását jelenti, holott valójában ez talán egy elég magasan megállapított árajánlat, azonban a többi pályázók — éppen kartelmegállapodásuk folytán — még magasabb összegeket állítottak be ajánlataikba. Az a cég aztán, akivel versenytársai elnyerették a munkálatot, megfelelően kártalanítja társait, vagyis részelteti őket az illegális haszonból. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy az ilyen alakulat, mely befelé kartel, kifelé azonban a szabad verseny köntösét ölti magára, — kétségtelenül jó erkölcsökbe ütköző és semmis. Egészen más azonban a helyzet, ha a közszállításra alakult kartel nyíltan deklarálja ezt a jellegét; ez utóbbi esetben azon a címen, hogy a kérdéses megállapodás közszállításra alakult kartelnek tekintendő, kifogást ellene emelni nem lehet. Ha ugyanis hiányzik a megtévesztő szándék és a közhatóság eleve tudja, hogy 10 ajánlat helyett az illető 10 cég egységes ajánlatát kapta, akkor erre a kartelre ugyanazok a szabályok irányadók, mint minden egyéb kartelre. Vagyis meg kell vizsgálni ennek a kartelnek árkalkulációját! Karteltörvényünk megalkotása óta vitás sem lehet, hogy a kartelmegállapodás, mint ilyen, abszolút törvényszerű. Illegalitása csak ott kezdődik, ahol a verseny megszűnését a karteltagok arra használják fel, hogy a fogyasztók és a gazdaság egyetemes érdekei ellen vétsenek. Ettől az alapelvtől való eltérésre semmi ok sincs akkor, ha véletlenül közszállításról van szó. Ha a közhatóság tudja, hogy nem a versenyzők tömegével áll szemben, akik már az egymásközti harcban elvégezték az árak lefaragásának feladatát, akkor a kartel által előterjesztett árat az összes rendelkezésére álló eszközökkel kell ellenőriznie. A kartelár realitásának vizsgálata történhetik: 1. előző versenytárgyalások ajánlataival; 2. külföldi árakkal; 3. békebeli árakkal való összehasonlítás útján, mindenkor figyelembe véve természetesen azokat a tényezőket, melyek bizonyos eltérést az összehasonlított árnívók között indokolttá tesznek. A következő lépés a benyújtott ár megszabásának alapját képező kalkuláció szakszerű felülvizsgálata. Ezek a vizsgálatok mármost kétféleképpen végződhetnek: vagy reális árat szabott a kartel, tehát olyant, mely nem tartalmazott a polgári hasznot meghaladó nyereséget, akkor aggálytalanul ki lehet adni a munkát. A közhatóságnak a munka szempontjából eminens érdeke, hogy a munka vállalkozója megtalálja számítását, mert az összes közszállítási panamák egyik főoka, hogy a versenytárgyalások során a szállítás elnyerése érdekében túlságosan leszorított árakért, a vállalkozó illegális úton igyekszik rekompenzációt keresni. De általános közgazdasági érdeket sem jelent, hogy közszállításokban elvérzett cégek összeomlása veszélyeztesse a piacot! A reális kalkuláció alapján dolgozó kartelnek tehát a közhatóság nyugodtan kiadhatja a munkát abban a tudatban, hogy a végzendő munkának és a közgazdaságnak egyaránt hasznára fog válni a szabad verseny túlzásainak mellőzése. A második eset, ha a lefolytatott vizsgálat azt eredményezné, hogy a karteltagok illegális hasznot akarnak maguknak biztosítani abból a körülményből, hogy kiküszöbölték a szabad versenyt. Ebben az esetben alkalmazandók azok a jogszabályok, melyeket a karteltörvény az árdrágító kartelek ellen a kellő választék és szigorúságban tartalmaz. A közhatóság ez utóbbi esetben eredménytelennek fogja deklarálni a versenypályázatot és a kartel árainak vizsgálata tekintetében szerzett tapasztalatairól jelentést tesz a kereskedelmi miniszternek. A karteltörvény pedig tudvalevőleg módot ad a miniszternek úgy arra, hogy saját hatáskörében a leghathatósabb retorziókat alkalmazza, mint arra is, hogy a kartel feloszla-