A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - A Svájci Bundesgericht döntése a bojkott jogosságáról

8 A KARTEL 3. SZ. fennforgását. Az ezirányban meghallgatott szakértők véleménye helytelen elvi alapon nyugszik, mert csak azt vizsgálja, hogy a kartelhez tartozó bádogosok ajánlata kellő gonddal volt-e elkészítve és minő haszonkulcsot tartalmazott? Miután pedig ez az ajánlat minden tekintetben kifogástalannak látszott, tehát ebből következtetik a szakértők, hogy „A"' ajánlata, mely 15%-kal mégis olcsóbb volt — reális nem lehetett. Ennek az okoskodásnak hibája, hogy figyelmenkivül hagyja, miszerint az outsider beszerzéseinél és termeléséiül esetleg előnyösebb feltételekkel számolhat és ezeket jogosult kalkulációjában figyelembe venni. Egy kalkuláció reálisságát sohasem általános, objektív ismérvek szerint kell elbírálni, hanem csakis az illető vállalkozó egyéni körülményeinek figyelembevételével. A fentiek szerint tehát a felperessel szemben alkalmazott bojkott ugyan önmagában jogos lett volna, de a keresztülvitelnek az a két momentuma, mely szerint a munkások üzemébe is behatoltak és a közleménynek megbélyegző kitétele — jogtalannak tekintendő és kártérítési alapot képez, melyet az ítélet 500 frankban állapított meg. Külföldi irodalom Internationales Kartellrecht. Irta: Dr. Wolfram Dörinkel. Carl Heymann kiadása, Berlin, 1932. Mielőtt még e százoldalas munka részleteit ismertetnőnk, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a szerző nem fordított kellő gondot a munka megírása közben beállott változásokra, mert egy 1932-es könyvnek nem szabad ismételten a „magyar karteltörvény tervezetéről" írni, mikor e törvény még 1931-ben hatályba lépett. Viszont erről a törvénytervezetről is alig emlékezik meg a szerző, ami érthető, hisz egy tervezet még olyan lényeges változásoknak lehet alávetve, hogy azt tudományos munkában alig érdemes ismertetni. Miután azonban a könyv megjelenésének időpontjában a karteltörvény már hónapok óta hatályban volt, tehát joggal hiányoljuk annak részletes ismertetését. A munka két részre oszlik. Az első részben a szerző az európai és néhány tengerentúli államnak karteljogát ismerteti. Ezt az anyagot szerző előtt már számos más író is összeállította, úgy, hogy itt csak az anyag áttekinthető és világos rendezését emeljük ki elismerőleg Végigvezeti az egyes államok állásfoglalását kartelekkel szemben, aszerint csoportosítva, rendelkeznek-e voltaképpen az illető államok kartelellenőrzéssel és speciális karteltörvénnyel, illetve mellőzi-e a törvényhozás a karteleknek külön törvényben való szabályozását, és végül ismerteti a karteltilalmakkal rendelkező államokat. A továbbiakban áttér azokra a jogi formákra, melyeket az egyes államokban a kartelek öltenek és ismerteti az ezen jogi megjelenési formák szabályozását. Eredetibb és tartalmasabb a munka második része, melyben voltaképpeni nemzetközi jogi problémákat vet fel, mert az első rész csak különböző nemzeti jogoknak egymás mellett való ismertetése volt. A nemzetközi jog azonban az egyes nemzeti jogrendszerek hatályának összeütközésénél kezdődik. Szerző mindenekelőtt azzal a sokat \ itatott kérdéssel foglalkozik, hogy olyan karteleknél, melyeknek tagjai különböző államokhoz és jogrendszerekhez tartoznak, — mely jog alkalmazandó? Ha viszont megállapítást nyert, hogy belföldi bíróságnak elvben a külföldi jogot kell alkalmazni, melyek azok a határok, ahol a belföldi bíróság az „ordre public" klauzulába való ütközésre való hivatkozással mégis a belföldi jogot veszi figyelembe. Felmerül sok érdekes kérdés, így pl. ha a külföldi bíróságnak német jog szerint kell ítélni és a felmerülő kérdés az azonnali hatályú felmondás jogossága, úgy dönthet-e ebben a kérdésben, figyelemmel arra, hogy az alkalmazandó német jog ezen kérdés eldöntését a német kartelbíróság kizárólagos hatáskörébe utalja. Megfordítva, ha német bíróságnak kell olyan külföldi állam joga alapján ítélni, mely nem ismeri az azonnali hatályú felmondás intézményét, mikor jogosult az ordre public klauzula alkalmazásával német jog alapján mégis kimondani a felmondás érvényességét. Csak a felvetett kérdéseket ismertettük, hogy ízelítőt adjunk a kérdések tömkelegéről, mely* ket a nemzetközi karteljog felvet. Szerző nagy buzgalommal igyekszik a nehéz problémákra választ találni és így a gyakorlati jogász is haszonnal forgathatja e munkát, ha idevágó problémák merülnek fel. A munka utolsó fejezete „Reformvorschlage" címen ismerteti azokat a törekvéseket, melyek a jelenlegi, sok tekintetben zavaros jogi helyzetből a kivezető utat keresik. így megemlékezik dr. Király Ferenc javaslatáról, mely szerint a kartelek egyöntetűen magánjogi egyesületekként volnának minősítendők és ezen egyesületekre vonatkozó jogi normákat kell nemzetközileg egységesíteni. Ismerteti továbbá a munka a pécsi Nemzetközijogi Intézet javaslatát, melyet annak idején dr. Faluhelyi Ferenc és dr. Kelemen Sándor terjesztettek az International Law Association varsói kongresszusa elé, mely egy nemzetközi alapon megszervezett kartelellenőrző hivatal és egy nemzetközi gazdasági döntőbíróság felállítását tartalmazza. Szerző — sajnos, joggal — pesszimisztikusan ítéli meg a nemzetközi együttműködésre felépített tervek sorsát, utalván arra, hogy ha még a jelenlegi szörnyű gazdasági válság sem volt képes a nemzeteket az együttműködés, a közös védekezés útjára rákényszeríteni, akkor az államok a nemzetközi kartelek problémája terén sem fogják kezeiket megállapodásokkal megkötni. k. s. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. A Pesti Lloyd-társulat nyomdája. (Felelős: Schulatsnü T i