A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - Kartelszerződések érvénytelensége

4 A KARTEL ó. sz. figyelembe veszi az érdek fontosságát, amely a kartel fennállásához fűződik. Végül mérlegeli, hogy a bojkottal sújtott iparűző szempontjából indokolt-e a méltányosság gyakorlása. A döntés azonban mindig a magánjog és kereskedelmi jog tiszteletbentartott szabályai alapján történik. Így állandóan kiindulási alapul veszi a Reichsgericht egy elvi jelentőségű határozatát, mely a gazdasági kényszereszközök alkalmazásának a megengedhetőségét három feltételhez köti: 1. legyen az eszköz önmagában megengedett; 2. a cél ne legyen erkölcstelen: 3. a cél és az eszköz álljon egymással megfelelő arányban. Ezt változatlanul alapul veszi és ráépíti a karteljogot a fentebb említett keretek között. Míg Németországban a gazdasági kényszereszközök jogosságának vagy jogtalanságának a kérdését a kartelbíróság dönti el, addig nálunk a karteltörvény idevonatkozó súlyos hiányai miatt ezek az eminenter gazdaságjogi és csak másodsorban kártérítési stb. problémák a tisztességtelen versenyről szóló törvény alapján bíráltainak el. Ez alapon pedig felsőbb bíróságainknak a legheroikusabb küzdelmet kell folytatni, hogy egy még individuális jellegű jog alapján egy szociális hatású kérdés az összes érdekek kielégítésével méltányosan elintézhető legyen. Legutóbb ilyen eset adódott a C. IV. 2529/932. számú perben, ahol annál érdekesebb esetről volt szó, mert éppen a ,.kartel" egy tagja követelt kártérítést, amiért a kívülálló „egyezményes áraikat" (kartelárakat) alacsony árak alkalmazásával, mint az ő kényszereszközével, szétrobbantotta. Egy kis város hentesei kartelbe léptek. Egy új hentes alápincézte az egyezményes árakat. A kartel tagjainak nemcsak az eladási, hanem a beszerzési árán is jóval alul kezdte árusítani a húst. Hangoztatta, hogy tönkreteszi őket. Emiatt az egyik hentes kártérítési pert indított, mondva, hogy az outsider neki az egyezményes ár letörésével kárt okozott. Az árrombolást pedig az outsider alperesnek az a magatartása idézte elő, hogy a felperesként fellépő karteltag beszerzési árán alul adott el és hangoztatta, hogy célja a kartel tagjainak tönkretétele. A törvény szék a keresetet elutasította. Indokolás: Felperes üzletét tovább és ugyanolyan forgalommal folytatta. Üzlete tönkre nem ment. Kártérítést tehát nem igényelhet. De nem követelhet azért sem, mert alperes alacsony áraival a valóságnak megfelelőt hirdetett. Ez pedig sem a jó erkölcsbe, sem az üzleti tisztességbe nem ütközik. A budapesti ítélőtábla az ítéletet megváltoztatta és a kártérítési kötelezettséget megállapította. Mert árúnak olcsóbban adása ugyan nem ütközik a tisztességbe, hacsak nem történik a versenyzés oly körülmények között, amelyek annak a megállapításának szolgálnak alapul, hogy a versenytárs a versenytársai károsítását célozza. Alperes cselekményei pedig éppen ezt célozták. Az — mondja tovább az indokolás —, hogy felperes hány állatot vágott le ezen idő alatt, míg alperes a tisztességtelen versenyt folytatja, nem alkalmas annak a megállapítására, hogy érte-e kár felperest. A Kúria az ítélőtábla ítéletét megváltoztatta és a jogalap hijján való keresetet elutasította. Mert egymagában valamely árúnak versenyző célzattal másoknál olcsóbban, akár a beszerzési áron alul árúsítása, sem ütközik a tisztességtelen versenyről szóló törvény rendelkezéseibe és az alapon nem állapítható meg kártérítési felelősség, kivéve, ha a versenyzés módja kétségtelenné teszi, hogy az olcsó árúsítás minden jogos gazdasági érdek nélkül, kizárólag a versenytárs szándékos megkárosítása, tönkretétele végett, tehát a jogszerű és tisztességes verseny keretein kívüleső módon és célból történik. Minthogy a kár okozását igérő kérkedő nyilatkozatok, melyre a tábla az ítéletét alapította önmagukban nem elégségesek, ha azokhoz arra alkalmas cselekmény nem járul, minthogy felperes folytatta üzemét, alperes az alacsony ár mellett is nyereséggel dolgozott és csak egy egyezményes árat bontott fel, ezekből a jogtalan szándékos károkozásra alkalmas tisztességtelen verseny nem lévén felismerhető a kereset elutasítandó volt. A Kúria indokolásából egy mondatot ragadunk ki: a kártérítési felelősség megáll, ha ,,az olcsó árúsítás minden saját jogos gazdasági érdek nélkül, kizárólag a versenytárs szándékos megkárosítására történik." Ha ezt a megállapítást vizsgáljuk, látjuk, hogy a Kúria az általános magán- és kereskedelmi jog alapján is ki tudta fejleszteni azt a jogelvet, amit a német kartelbíróság a Reichsgericht fenti elvi jelentőségű határozatára támaszkodva a kartelrendelet segítséj gével juttatott kifejezésre. Vagyis a versenytárs szándékos megkárosítása olcsó árúsítással megengedett cselekmény, de csak jogos gazdasági érdek fennforgása esetén. Vessük össze a Kúria határozatát a német kartelbíróság határozatával, és gyakorlatával. Az eszköz vagyis az olcsó árúsítás a Kúria szerint is megengedett. Nem erkölcstelen a versenytárs szándékos megkárosítására, tönkretételére irányuló cselekvés, mint cél, de csak akkor, ha — és itt találjuk meg a harmadik feltételt —: ha azt jogos gazdasági érdekből teszi. Ez biztosítja a célnak és az eszköznek az arányos voltát. Ha egy jó kartelnek létérdeke fűződik ahhoz, hogy egy zsaroló outsidert tönkretegyen, a cél nem lesz erkölcstelen. Hiszen az ő jogos gazdasági érdeke megköveteli. De ha például egy ártalmatlan outsidert akar tönkretenni, anélkül, hogy annak a megvétele neki károkot okozna,