A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - Kartelszerződések érvénytelensége

3. sz. A KARTEL 5 vagyis csak kényelmi és monopolisztikus szempontból: itt a cél erkölcstelen lesz. mert az eszközt nem jogos érdekből alkalmazza. És tehát jogos érdek hiányában az eszköz nem lesz arányban a céllal. Mert egy kartel ártámadása az outsider ellen vagy az outsider árleszállítása a kartel ellen csak jogos gazdasági érdekből megengedett. Kétségtelen, hogyha az indokolatlanul magas árt megállapító és a fogyasztókra súlyos terheket rovó kartel támad egy outsidert, jogos érdekre nem hivatkozhatik. És bár az eszköz megengedett, a cél már erkölcstelen lesz. mert nincs meg a cél és az eszköz aránya. Nincs meg a jogos érdek, ami a célt és vele az eszközt szentesíti. Ugyancsak áll ez az esetre is. ha egy zsaroló outsider pincéz alá egy szükséges és jó kartelt. Az első esetet a kartel, az utóbbit az outsider oldaláról nézve nincs jogos érdek, viszont megfordítva fennáll. Meri egy féktelen árat diktáló kartel ellen fellépni jogos érdekem és ha a kartel tönkretesz, a kártérítési kötelezettsége megállapítható. Ugyancsak egy jó kartel szétrombolója felel az okozott kárért. Mindezek a megállapítások csak akkor állják meg a helyüket, ha a jogos érdek fogalmi tartalmát a közérdek és nem a magánérdek szempontjai szerint állapítjuk meg. Ha az individuál-liberalizmus feltétlen érvényesül, ha az ipar-, a szerződés- és cselekvési szabadság korlátlanul fennáll, ha egy egyén és egy másik egyén kontroverziájában csak az egyéni érdek és nem a közösség érdeke is szerepet játszik, akkor a fentiek vitathatók. Ha azonban a gazdasági organizációk mind szélesebb elterjedésével, ha egy — nem merjük mondani etatizáló. de mindenesetre szociális célokat és hatásokat érvényesülni engedő jogszemlélettel alkotott jogszabályok a közérdek jelentőségét és fontosságát mind jobban és jobban elismerik, akkor kétségtelen, hogy a jogos érdek tartalmát a közérdek szempontjai adják meg. SZEMLE Márkaeikk-reverzálisok és a Márkaeikkszövctség a német kartelbíróság gyakorlásában. Lapunk hasábjain ismételten állást foglaltunk amellett, hogy a márkacikkekre vonatkozó úgynevezett revcrzálisok karteleknek nem tekinthetők. Nem tekinthetők pedig karteleknek azért, mert a márkacikkek árbetartására vonatkozó reverzálisrendszer nem tartalmaz olyan árszabályozást, mely a gazdasági versenyt az egyetemes közgazdaság szempontjából lényegesen befolyásolná, vagy korlátozná. Sem Marktbeherrschung, sem MarktbeeinfluBung e reverzálisrendszernél nincsen jelen, mert a márkacikkgyárosok általában számos versenytárssal kénytelenek megküzdeni és rendszerint egy márkacikkgyárosnak sincs a piacon domináló hatalma. A német kartelbíróság 1933. január 19-én foglalkozott e kérdéssel1 és arra az álláspontra helvezkedett, hogy a márkacikk-reverzálisrendszer sem kartelnek, sem kartelhez hasonló megállapodásnak nem tekinthető. A kartelbíróság döntése főképen abból a megfontolásból indul ki, hogy a kartehiszony jellemzője egy közös célnak kollektív követése és a karteltagoknak a közös cél szolgálatába való rendelése. Tehát a kartelbíróság a kartehiszony lénvegének a közös kartelcélt. vagyis egy társaságjogi momentumot tekinti Éppen ez a momentum nincs meg a márkacikkreverzálisoknál, mert a márkaeikk-reverzálisnál a két szerződő félnek: a gyárosnak és a kereskedőnek érdeke nem azonos. A gyáros célja és érdeke az, hogy az árrontást megakadályozza, ezáltal kereskedő vevőinek üzletét erősítse és így közvetve saját forgalmát is emelje. A kereskedő célja és érdeke már nem ez: a kereskedő nem azért írja alá a reverzálist, mert ő az árbetartásra súlyt helyez, hanem, mert neki szüksége van az árúra, mert neki minden márkás árút tartani kell és reverzális aláírása nélkül árút nem kap. A kereskedők egy része gvakran csak kényszerűségből, akarata ellenére írja alá a reverzálist. Tehát semmiesetre sincs egy oly közös cél, egy oly közös érdek jelen, mely a társasági jogviszonyhoz hasonló karteljogviszonyt létesítene. Érdekes a kartelbíróság állásfoglalása a német kartelrendeletek értelmezése körül is. Az 1923. évi kartelrendelet 1. §-a szerint oly szerződések és határozatok, amelyek a termelés, a forgalombahozatal irányítása, üzleti feltételek alkalmazása, az ármegállapítás módja, avagy árak követelése tekintetében kötelezettségeket tartalmaznak (syndikatusok. kartelek, konvenciók,.avagy hasonló megállapodások), csak írásbeli formában létesíthetők. Ez a rendelkezés hasonló a magyar karteltörvény 1. §-ának rendelkezéséhez, mely szerint az olyan megállapodás vagy határozat, melv árura vonatkozóan a termelés, a forgalom vagy az áralakulás tekintetében, vagy egyébként a gazdasági versenyt korlátozó, vagy a versenyt más módon szabályozó kötelezettséget állapít meg (kartel és más hasonló célú jogviszony), csak úgy érvényes, ha írásba foglalták. — A német kartelbíróság megállapította, hogy igaz ugyan, hogy a reverzális ármegállapítást tartalmaz, mégsem tekinthető a kartelrendelet alá eső kartel szerződésnek, mert a kartelrendelet azáltal, hogy szövegében a definíció után zárójelben utal arra, hogy svndikátusokat. karteleket, konvenciókat és hasonló megállapodásokat tartott szemelőtt. azt az intencióját juttatja kifejezésre, hogy nem minden árszabályozó szerződést kíván alkalmazási körébe vonni, hanem csak a valódi kartelszerzödéseket. amelyeknél egyrészt fennforog a kartelcél, másrészt fennforog, ha nem is a Marktbeherrschung. de a MarktbeeinfluBung momentuma. Ez a magyarázat a magyar karteltörvény magyarázata szempontjából is érdekkel bír. A magvar karteltörvény is ad egy definíciót a hatálya alá eső megállapodásokról és szintén zárójelben fűzi utána: ..kartel és más hasonló célú jogviszonv". A Kúria mint kartelbíróság eddigi gyakorlatában nem helyezett súlyl arra. hogy a kartelszerződés célja a gazdasági piac befolyásolása lelvén, hanem éppen legutóbbi ítéletében is egy 1 Markenschutz und Wettbewerb, 1933, 3. szám, 138. oldal.