A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 2. szám - A Kartelbizottság újjászervezése

2. szára A KARTEL 3 közvéleményt a Kartelbizottságnak azon határozatai, melyek miniszteri hozzájárulásra nem találtak, sokkal jobban érdeklik! Minő tanácsadó szerv az, melynek tanácsa csak addig bír értékkel, míg eltalálta annak a gondolatmenetét, aki a tanácsot kéri. Az ellenvélemény azonban rövid úton, a közvélemény megkerülésével, kerül a papírkosárba! Eddig azt hallottuk, hogy a titkosság arra szolgál a kartelügyek terén, hogy üzleti titkok ne kerüljenek nyilvánosságra és ezzel az érdekeltek ne károsuljanak. Most megtudjuk, hogy az üzleti titkok miatt még csak nyilvánosságra kerülhet a dolog, ezt a rendelet most megengedi; de ha a miniszter felfogásával ellenkezik valamely határozat, akkor mégis meg kell maradni a hétpecsétes titoknak. Sohasem volt okunk a Kartelbizottság működéséért lelkesedni, így nincs különösebb okunk meggyászolni lassú kimúlását sem. De azért annyi jelentősége mégis csak van ennek a Bizottságnak, hogy fokozatos kimúlásáról lapunk hasábjain megemlékezzünk. Márkacikk reverzálisok bemutatási kötelezettsége Irta: Dr. Szenté Andor. A karteltörvény 1. §-a értelmében kartelszerződésnek tekintendő minden olyan megállapodás, mely árura vonatkozóan a termelés, a forgalom vagy az áralakulás tekintetében vagy egyébként a gazdasági versenyt korlátozó vagy a versenyt más módon szabályozó kötelezettséget állapít meg. Minden ilyen megállapodás érvényességéhez írásbafoglalás szükséges. Ha pedig a megállapodásban legalább egy kereskedelmi társaság vagy egy olyan ipari vagy kereskedelmi vállalat vesz részt, mely 20-nál több alkalmazottat foglalkoztat, a résztvevők a megállapodást a kereskedelmi miniszterhez bemutatni kötelesek; a bemutatás elmulasztása a törvény 14. §-a értelmében pénzbírsággal büntetendő és a 2. § értelmében a megállapodás érvénytelenségét vonja maga után. Az előbbi rendelkezések figyelembe vételével nem lehet kétséges, hogy a márkacikkekre vonatkozó ú. n. reverzálisok, amelyekben az áru átvételével egyidejűleg a detailkereskedő kötelezettséget vállal arra, hogy az árut bizonyos előírt áron alul nem adja el, vagy csupán a megjelölt áron adja el, árura, vonatkozóan az áralakulás tekintetében a gazdasági versenyt szabályozó kötelezettséget állapítanak meg és így a karteltörvény alá esnek. Minthogy pedig ily reverzálisokat rendszerint elterjedt márkacikkeket forgalomba hozó gyárak iratnak alá kereskedő vevőikkel és e gyárak kereskedelmi társaságok és túlnyomólag 20-nál több alkalmazottat foglalkoztatnak, az ily megállapodások bemutatási kötelezettség alá is esnek. Ez a, véleményem szerint de lege lata nem kétséges helyzet azonban a gyakorlati élettel össze nem egyeztethető és az életben tarthatatlan állapotot eredményez. Miben is áll ugyanis az ú. n. revezálisrendszer? A márkacikkeket készítő gyáros vagy a márkacikkeket nagyban forgalomba hozó nagykereskedő az árut a tőle vásárló detailkereskedőknek csak azzal a feltétellel adja el, ha azok az árut a fogyasztóközönségnek bizonyos megállapított áron alul nem adják el, vagy kizárólag csak a megállapított áron adják el. Az áru szállítása alkalmával tehát az árut átvevő kereskedő egy rezerválist ír alá, melyben kötelezi magát az előírt továbbeladási ár betartására. Ez a rezervális az az ármegállapodás, mely a karteltörvény alá esik. Az egész reverzálisrendszer ismerete alapján azonban nyilvánvaló, hogy e reverzálisok semmiesetre sem tekinthetők oly kartelmegállapodásoknak, amelyek a karteltörvény hozatalának alapjául szolgáltak, amelyekre a törvény gondolt és amelyek bemutatását közérdekből elrendelfe. Ugyanis a márkacikk reverzálisnál nincs meg az a piacot domináló hatalom, mely a karteleket jellemzi és amely a karteleknek állami ellenőrzését és az ellenük való állami beavatkozást szükségessé teszi. A márkacikk reverzálisnál az egyik szerződő fél a márkacikkgyáros, aki árujával rendszerint távolról sem dominál a piacon, hanem számos veszélyes konkurrenssel kell megküzdenie, a másik fél pedig a kereskedő, akinél „kartelalakítási szándék"-ról igazán nem lehet beszélni. De ez a gazdasági természetű megfontolás de lege lata a karteltörvény fennálló rendelkezéseire való tekintettel úgyis csak elméleti jelentőséggel bír. Sokkal lényegesebbek azok az aggályok, melyek a márkacikkreverzálisok bemutatásának gyakorlati megvalósíthatósága ellen szólnak. Egy normális kartelnél könnyű megállapítani, hogy kik a kartel résztvevői. A résztvevők megállapítása azért fontos, mert a karteltörvény életbeléptetése tárgyában kibocsátott 5308/1931. M. E. sz. rendelet (a továbbiakban R.) 7. §-a értelmében az összes résztvevők nevét és cégét be kell jelenteni. A törvény 2. § utolsó bekezdése továbbá mindazokat kötelezi a bemutatásra, akik a megállapodásban résztvettek. A törvényhozó nyilván nem gondolt arra, hogy e kérdés tekintetében egyáltalában kétségek is merülhetnek fel. De a reverzálisoknál már az is kétséges, hogy kik a megálla-