A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 2. szám - Az ú.n. mobilizációs váltók kérdéséhez

4 A KARTEL 2. szám podás résztvevői. Oly egységes megállapodás ugyanis, melyben az összes kereskedők a gyárossal szemben kötelezik magukat az árak betartására, nincsen. Ellenkezőleg: annyi árszabályozó szerződés van, ahány kereskedőnek a gyáros árut továbbeladásra ad. A kereskedők mindegyike külön-külön, egymástól teljesen függetlenül és egymásról nem is tudva vállal a gyárossal szemben kötelezettséget az árak betartására. Tehát ha az egész reverzális-rendszert tekintenők kartelszerződésnek, akkor az az abnormális helyzet állna elő, hogy adva volna egy kartel, melynek „tagjai": a kereskedők „tagtársaikról" egyáltalában nem is tudnak és nem is tudhatnak. Mert az a kis fűszerkereskedő, aki márkacikket vásárol és ezzel kapcsolatban reverzálist ír alá, természetszerűleg nem bírhat tudomással arról, hogy rajta kívül milyen kereskedők írnak még alá revezálist. Tehát a reverzálisrendszer a maga egészében kartelnek már ez okból sem tekinthető. De nem tekinthető a reverzálisrendszer a maga egészében kartelnek azért sem, mert hiszen a kartel alapja a kartelszerződés. Már pedig a reverzálisrendszernél nem egy kartelszerződéssel, hanem sok száz, esetleg sok ezer kartelszerződéssel állunk szemben. Az árszabályozó megállapodást minden egyes reverzális külön-külön tartalmazza és így a karteltörvény értelmében minden egyes reverzális külön kartelszerződést képez, mert hiszen mindegyik kereskedő a maga reverzálisát teljesen önállóan és mástól függetlenül írja alá. Abból a tényből azonban, hogy minden egyes reverzális árszabályozó megállapodást tartalmaz, az is következik, hogy minden egyes reverzális a karteltörvény hatálya alá esik és külön-külön bemutatandó. Már pedig ez könnyen elképzelhetően elviselhetetlen terhet s adminisztrációs munkát tesz szükségessé egyrészt a márkacikkgyáros részére, másrészt pedig a kereskedelmi minisztérium részére, mert hiszen itt nem kevesebbről van szó, minthogy sok ezer reverzálist kellene bemutatni. Amellett a reverzálisoknak egyidőben való bemutatása sem képzelhető el, mert a kereskedők a reverzálist nem egy időben írják alá, hanem minden kereskedő akkor írja alá a reverzálist, mikor árut kap. Sőt, van olyan reverzálisrendszer is, melynél ugyanazon kereskedő több reverzálist ír alá, mert ha a reverzális a számlával van egybekötve, akkor valahányszor a kereskedő árukészlete kifogy és új árut rendel, az új áru szállításával egyidejűleg új reverzálist kell aláírnia. Hogy mindezeknek bemutatása tűrhetetlen és tarthatatlan helyzet volna, azt külön magyarázni felesleges. Pedig a fennálló jogállapot értelmében ez másként nem képzelhető, mert a R. 1. § értelmében az eredeti okiratot kell bemutatni és így az a fennálló jogszabályok szerint nem pótolható azzal, hogy a gyáros a reverzálist aláírók névsorát időről-időre bejelenti. De a jelenlegi helyzet mellett a gyáros egyáltalában nem is tud bejelenteni minden adatot, melyet a R. előír. így például a R. 7. § b. pontja értelmében bejelentendő a kötelezettségnek a tartama. Ezt pedig a gyáros azért nem tudja bejelenteni, mert a dolog természeténél fogva az árbetartási kötelezettség addig tart, ameddig a kereskedő az illető cikket tartja. Mihelyt a kereskedő a cikkből készletet nem tart, megszűnik az ármegállapodás hatálya is. De azt, hogy meddig fogja a cikket tartani, a felek előre nem tudhatják. A bemutatási kötelezettség a karteltcrvény 2. § utolsó bekezdése és a R. 5. §-a értelmében az összes résztvevőket terheli. Tehát terheli a reverzálist aláíró kereskedőket is. Azt is felesleges bővebben kifejteni, hogy a sok kis szatócstól, illatszerésztől, stb. nem lehet elvárni azt, hogy ők a megállapodást bemutassák és a szükséges adatokat bejelentsék. Ez csakis a gyáros feladata lehet, akinél a reverzálisok összegyűlnek. De a jelenlegi helyzet az, hogy a bemutatási és bejelentési kötelezettség a kereskedőket éppúgy terheli, és annak elmulasztása esetén ők is megbírságolhatok. De egyetemlegesen terhelné a gyárossal a kereskedőket a kartelilleték is, mely a reverzálisrendszerre egyenesen elviselhetetlen terhet róna és annak fenntartását lehetetlenné tenné. De nehézséget okozna a képviselet kérdése is. A karteltörvény 3. §-a értelmében ugyanis minden kartelszerződés bemutatásával egyidejűleg a kartel részére egy vagy több képviselőt is be kell jelenteni. A képviselő természetszerűleg csakis valamennyi aláíró fél közös képviselője lehet és a meghatalmazást valamennyi aláíró félnek kell aláírni. Tekintve, hogy a kereskedő is résztvevője a megállapodásnak, a képviselő részére a meghatalmazást tőle is be kell szerezni. Ez újabb nehézséget és a kereskedő újabb molesztálását jelentené. De a bemutatási és bejelentési kötelezettségnek a márkacikk reverzálisokra való fenntartása mellett a gyárosnak aránytalanul súlyos terhet kéne magára vállalni. A kartelszerződést bemutató beadvány és a meghatalmazás illetéke ugyan csak pár pengő, de tekintettel arra, hogy sok száz, esetleg sok ezer ilyen megállapodás bemutatásáról van szó, maguk a beadványi és meghatalmazási illetékek több ezer pengőre mennének fel. Ezt természetszerűleg a gyárosnak kellene viselnie és ez reánézve oly elviselhetetlen terhet