A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 1. szám - Nemzetközi porcellán-egyezmény

8 A KARTEL 1. sz. gével szabályszerűen felmondással élt. Erre a kartel közölte tagjaival, hogy alperes nem tar­tozik a reverzális által kötelezett vevők közé. E közlemény nem tartalmazott oly irányú utasí­tást, hogy a tagok tartoznak alperessel, minden­nemű üzleti összeköttetést megszakítani; ily ki­fejezett utasítás azonban szükségtelen is lett volna, mert már a kartel alapszabályaiból követ­kezett, hogy csak a reverzális aláíróival állhatnak a karteltagok üzleti összeköttetésben. A kartel részéről tagjaihoz intézett fenti közlésnek tehát meg volt az a hatása, hogy alperes közvetlenül nem tudott kartel-árúhoz jutni. Erre alperes a Reichswirtschaftsminiszterhez fordult, bejelent­vén, hogy a porcellán-kartel vele szemben boj­kottot alkalmaz, anélkül, hogy ahhoz a kartel­bíróság elnökétől az indokok megjelölése mellett, — előzetes engedélyt kért volna. A bojkott meg­engedhetősége kérdésében, érdemben, a kartel­bíróság elnöke dönt; annak a panasznak elbírá­lására, hogy valamely tényállás forog fenn, mely bojkottnak tekintendő, de az illeíő kartel nem fordult engedélyért kartelbírósághoz — a köz­gazdasági miniszter kompetens. Ez utóbb! fenn­, forogni látta alperes panaszában a vele szemben alkalmazott bojkottot és utasította a kartelt, hogy folyamodjék be a kartelbíróság elnökéhez annak engedélyéért. Mielőtt ezen quasi „perre utasítás­nak" a kartel eleget tett volna, indokolt bead­ványban fordult a közgazdasági miniszterhez és kifejtette, hogy miért nem tekintendő magatartása olyan bojkottnak, melyhez a német kartelrendelet 9. §-a szerint előzetes elnöki engedély (praeven­tív Censur) kellene. A minisztérium azonban fenntartotta döntését és így a kartel kénytelen volt megindítani az eljárást a bojkott engedélye­zése iránt. A kartel azzal az indokolással kérte az ál­tala bojkottnak különben sem tartott intézkedés megengedését, hogy alperesnek semmi oka sem volt a reverzális aláírásának megtagadására, ha tehát igényt tart arra, hogy a kartel tagjaitól sze­rezhesse be szükségletét, úgy minden számba­vehető hátrány nélkül kötelezheti magát arra, hogy kizárólag a kartel tagjaitól vásárol. Külön­ben sem helyeztetett alperes bojkott alá, mert mindössze az történt, hogy a kartelvezetőség kö­zölte tagjaival, miszerint alperes nem tartozik a reverzális aláírói közé. Ezzel szemben alperes azt fejtegette, hogy a kartel által szabott árak túl­ságosan magasak, ezért nem vállalhat kötelezett­séget arra, hogy teljes szükségletét nála szerzi be, különben is a kartel tagjai igen sok esetben meg­szegték a szerződést és bizonyos vevőknek olcsóbb árakat számítottak, aminek következtében alpe­res, aki a teljes kartelárakat fizeti, versenykép­telenné vált. A kartelbíróság kimondotta felperes állás­pontjának jogosságát és engedélyezte a bojkot­tot. Mindenekelőtt megállapította, hogy felperes eljárása igenis bojkottnak tekintendő, bár azzal a puszta közléssel lett megvalósítva, hogy alperes felmondotta a reverzálisban foglalt kötelezettsé­get. Azt már a kartelszerződés írja elő, hogy a fenti esetben a kartel tagjai részéről tilos a szál­lítás. A bojkott mint olyan azonban nem tilalmas, csak ha a gazdasági szabadság méltánytalan kor­látozását jelenti, akkor tartalmaz oly sérelmet, mely ellen a kartelbíróság védelmet nyújthat. A jelen esetben azonban alperesnek nem is állított olyan tényeket, melyekből arra lehetett volna következtetni, hogy a bojkott reá nézve súlyo­sabb természetű kárt okozna, valamint azt sem sikerült bizonyítani, hogy minő elfogadható, ko­moly indokok tartja vissza alperest attól, hogy a reverzálist aláírásával a bojkott következmé­nyei alól szabaduljon, már pedig felperes kije­lentette, hogy a bojkottot csakis addig tartja fenn, míg alperes csatlakozása, mely elé akadályt nem gördít, be nem következett. Ilyen körülmé­nyek között a felperesi kartel magatartása sem a közérdeket, sem pedig alperes jogos magánérde­két nem sérti, amiért is a kartelbíróság a fentiek szerint engedélyezte a bojkottot. Rögtöni hatályú felmondás. Érdekes figye­lemmel kísérni, hogy a német kartelbíróság az eléje kerülő rögtöni hatályú felmondásoknál, mely indokokat fogad el elég súlyosaknak a kar­teltagság hatálytalanítására. Legutóbb a bádog­árúk eladási karteljéből annak egyik tagja rög­töni hatállyal kilépett. A kilépés indokául azt hozta fel, hogy a kartel outsiderek elszaporodása folytán a piaci helyzet a kartelszerződés meg­kötése óta jelentékenyen eltolódott, annyira, hogy az ő 5 %-os kvótája, mely eredetileg megfelelt az üzem kapacitásának, most alig elegendő fog­lalkoztatására. Kifogásolta továbbá a kartel ár­politikáját, mely nem számol ezekkel a megvál­tozott viszonyokkal és túlmagas árak betartására kötelezi tagjait. Súlyos érv gyanánt hozza fel továbbá, hogy tűrhetetlen terhet jelentenek a hozzájárulások a kartel akcióhoz,-mellyel üzeme­ket megvásárol és leállít. A kartelbíróság az el­járást lefolytatta és bizonyítva látta a fenti pana­szokat, melyek alapján indokoltnak jelentette ki a rögtöni hatályú felmondást. Egy-egy ilyen íté­let, és már annak puszta lehetősége is igen nagy mértékben hozzájárul a kartelvezetőségek óvato­sabb és megértőbb üzletpolitikájához. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÜAAAAAAAAAAAA4 ..Dunántúl" Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Részvénytársaság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom