A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 2. szám - Karteljogi problémák

10 A KARTEL 2. sz. esetek túlnyomó többségében éppen a magas árak által van veszélyeztetve. Jól tudjuk, hogy a magas árak letörésének kérdésén túlmenőleg is vannak közérdekű tényállások, illetve panaszok. így a kartelimagánjogi tényálladékok közül számosban fel lehet ismerni a közérdeket, mert miként később látni fogjuk, a bojkott egyrészt magánjogi sérelmet jelent a bojkottáltra nézve, mert az iparűzés meggátlása anyagi kárt okoz; ugyanakkor azonban e kérdésnek közérdekű oldala is van, mert az iparűzés szabadságának meggátlása egyúttal a közérdek magasabb szempontjaiba is ütközik. Ezeket az eseteket, ahol a magánjogi sérelem úgyszólván „alaki halmazat"-ban áll a közérdekellenesség tényállásával, teljesen háttérbe szorítja magyar vonatkozásban az a körülmény, hogy a magánfeleknek nem ad törvényünk aktorátust a kartelbíróság előtt. Márpedig az ilyen magánjogi hátterű és vonatkozású sérelmet hatályosain csakis maga az érdekelt képviselheti a bíróság előtt. Karteltörvényünk azonban annyira megy a „közérdekűségben", hogy a magánfelet az eljárásból egészen kizárja; szerepe mindössze annyi, hogy a miniszterhez panasszal élhet, de annak elbírálása minden kontra diktórius meghallgatás nélkül a miniszter hatáskörébe tartozik. Egyedül a miniszter az, aki a közérdekű pert megindíthatja a kincstár jogügyi igazgatósága által. E perből az a magánfél, aki a perdöntő adatokat szolgáltatni tudná, aki a voltaképen közvetlenül érdekelt fél — ki van zárva. A „közérdekű" pernek ezen túlságosan szűk értelmezése folytán kényszerülök arra a fenti, elméletileg kissé felületesnek látszó megállapításra, hogy „a kartelkérdés — a közérdek szempontjából lényegileg árkérdés." Viszont az áralakulásba való beavatkozás igen fontos, sok esetben üdvös feladat, de nem jogászi probléma. Mert a gazdasági részét, a visszaélést jelentő magas árak fennforgásának megállapítását úgyis szakértők végzik. A szakértők véleménye szerint túlmagas árnak letörése pedig kormányintézkedéssel történik. Vagyis itt az a tisztára politikai kérdés a döntő, hogy a 'kormánynak van-e annyi függetlensége és hatalma, hogy a magángazdaság tényezőire ráoktrojálja a közérdek szempontjait. Egyébként Németország példája is igazolja, hogy a közérdekből szükségessé vált árcsökkentés feladata, mily távol áll és menynyíre eltérő szabályozást nyer a voltaképeni karteljogtól. Németországban 9 év óta működik a Kartelbíróság és kalapot kell emelni az előtt a gyönyörű jogászi munka előtt, melyet ezen idő alatt a kartelmagánjog fogalmainak tisztázása körül végzett. Amennyire nagyhorderejűnek tekintjük az e téren végzett teljesítményt, annyira el kell ismerni, hogy a fogyasztó zsebe közvetlenül ebből keveset profitált. De Németországban a 9 éves gyakorlat megmutatta, hogy karteljogi eszközökkel radikális beavatkozás az áralakulásba alig megvalósítható. Ha a közérdeket, a fogyasztó zsebét, az árolcsóbbodást akarja a kormány szolgálni, ehhez nem elég a karteljog, hanem kiadta a Notverordnungot, mely egy tollvonással 10%-os árcsökkentést rendelt. Ezen rendelet keresztülvitelére odaállította dr. Groedelert, mint árdíktátort, aki vaskézzel gondoskodik az olcsóbbodásí folyamat gyakorlati megvalósításáról. E diktátor bizonyára nincs tudatában annak, hogy most jogászi munkát végez, mert az ú. n. „kartelközjog" feladatát valósítja meg: közérdekből leépíti az árakat. Igaz, hogy nem csupán a kiartelárakat, hanem egyúttal más gazdasági erőtényezők által tartott árakat is (festés Preisgefüge) csökkenti. Gyakorlatilag azonban többnyíre mégis kartelekkel és kartelszerű szervezetekkel kell a harcot megvívnia, mert a munkabércsökkentésnél a szakszervezetekkel, a kamatlábleszállításnál a bankokráciával, végül az ipari áraknál — kartelekkel áll szemben. Az eddigiekben bizonyítani igyekeztem, hogy mit nem tekintek jogászi feliadatnak a karteljogi matériában. Most térek rá arra, hogy hol látom a jogászi tevékenység égető szükségességét. A kartelmagánjog a maga sokrétű, egészen új csapásokon haladó problémáival egyenesen megkívánja a jogászi feldolgozást. Bátor leszek bemutatni a gyakorlati élet által nap-nap után felvetett kérdéseket, melyek tekintetében éppen törvényes szabályozás hiányában teljesen sötétben mozgunk,, bizonytalanul tapogatódzunk és olyan jogi közhelyekkel vagyunk kénytelenek operálni, aminő a „jóerkölcsökbe ütköző megállapodás semmisége", „az iparűzés szabadságának sérthetetlensége" stb., mintha nem is volna egy tételes karteltörvény a magyar Corpus Iurisban! Ezek előrebocsájtása után térek rá azon terület vázolására, melyről azt állítom, hogy valóságos ugar, melyet felver a jogbizonytalanság dudvája és mely jogászi megművelésre vár. A kartelek jogviszonyaiban két nagy csoport különböztetendő meg: ad 1. a tagoknak egymás közötti, illetve a kartelhez való viszonya és ad 2. a kartelnek, mint gazdasági egységnek a külvilághoz való viszonya, tehát elsősorban a kartelenkívüli versenytársakkal és a fogyasztókkal való kapcsolatok. Utalni is felesleges arra, hogy mindkét irányban az érdekösszeütközések mily bő variációja lehetséges. Minden kartelszerződés yoltaképen fegyverszünetnek tekintendő, alapjában nagyon ellenérdekű és ellenséges