A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 5. szám - Ismét előtérben a kartelkérdés

38 A KARTEL 5. sz. folyamathoz oly kevéssé volt köze a karteljognak, vagy jognak egyáltalában, mint amennyire valamely birkózás eredményét, nem a jog, hanem az erőviszonyok döntik el. Szerepe itt csak az árelemző bizottságnak volt, mely az árak túlzottságát megállapítani hivatott és a kormánynak, mely a méltányosnak felismert árnívót a maga hatalmi eszközeivel a kartelre ráoktroálja. Éppen ezért tekintjük mi, mint jogi szaklap a kartelmagánjog művelését fő célunknak, miként ezt ismételten kifejtettük. A kartel „közjog", vagyis a közérdek képviselete a kartelek hatalmával szemben, összehasonlíthatatlanul foniosabb feladat, de alig vet fel jogi kérdéseket. Az egyes fogyasztónak közvetlenül nem az a fontos, hogy példának okáért valamely kartel megfojt és leállít-e egy outsider vállalatot, hanem az, hogy a kormány elég erős lesz-e a szénkartellel szemben és meg tudja-e akadályozni az árdrágítást? Az utóbbinak hatását közvetlenül megérzi minden fogyasztó, ezért kell ennek a folyamatnak átadni gazdasági jelentőség terén az elsőbbséget. Viszont jogi kérdésnek csak a kartelmagánjog problémái tekinthetők, a fenti példa esetében a jogelmélet és bírói gyakorlat együttesen lesz hivatott elhatárolni, hogy meddig terjed az egyén szerződési szabadsága, meddig tagadja meg tehát jogosan az áruk kiszolgáltatását neki nem tetsző egyéneknek, viszont hol kezdődik az egyén iparűzési szabadságának védelme, amikor is ennek érdekében tilos bojkottnak minősül az üzleti összeköttetés megtagadása. Ez íme egy a kartelmagánjog nagy számú, úgyszólván naponta felvetődő kérdéseinek. Eldöntése nem érdekli a fogyasztók millióit, mint a közérdekű beavatkozás sikere, akiket azonban pl. a bojkott jogosságának kérdése érint, azokra nézve a bírói döntés exisztenciális jelentőségűvé válhatik, tehát kell is, érdemes is a jogásznak vele foglalkozni. A szemeink előtt lejátszódó harc a szénkartel és a kormány között megerősíti a karteltörvénnyel szemben állásfoglalásunkat: elhibázott volt e törvényben csakis a közérdekű beavatkozást szabályozni és a kartelmagánjogot figyelmenkívül hagyni. A közérdekű beavatkozás tisztára hatalmi kérdés a kormány és a kartel között. Nincs egyébről szó ilyenkor, csak arról, hogy akar-e és mer-e a kormány kellően fellépni. A kormány kezébe összpontosuló hatalom amúgyis oly szédületes, hogy ezt egy karteltörvény sem nem fokozhatta, sem nem csökkenthétté. Ha most meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját a kormány előtt erélyes fellépéséért, akkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy a karteltörvény létezésének mindezzel semmiféle összefüggése sincs. Avagy akad valaki az országban, aki azt hiszi, hogy a szénkartel tervbevett drágításának megakadályozása ugyanígy meg nem történhetett volna, ha történetesen a Magyar Corpus Juris nem gazdagodott volna egy 1931 : XX-ik törvénycikkel? Elismételhetjük tehát a szénárak körüli harcokhoz írt aktuális strófa gyanánt azt az állandó refrénünket, hogy van egy karteltörvényünk, mely az amúgy is minden hatalmi eszköz birtokában levő kormánynak adott újabb felhatalmazásokat, tehát a tengerbe hordja a vizet. Viszont ahol égető szükséges volna a szabályozás: a kartelnek tagjaihoz, versenytársaihoz és vevőihez való jogviszonyait rendezetlenül hagyja. Ennek folytán tagadhatatlan tény, hogy a Kartelbíróságnak és a Kartelbízottság jogásztagjainak eddig kevés szerepük jutott; de a karteltörvény életbeléptetése óta eddig eltelt háromnegyed év a jövőre nézve sem nagyon bíztató, mert sem közelről, sem távolról nem látszik lehetőség kiváló jogászaink működése bekapcsolódásának, pedig talán volna a kartelkérdés terén számos megoldatlan jogászi probléma is! A kartelmagánjog kifejlődésének nehézségei és szükségessége. Mindenütt, ahol jogszabályokkal igyekeztek rendet teremteni a kartelek között, így Magyarországon is, a rendezés iránya elsősorban és túlnyomóan az állami beavatkozás volt. A kartelek hatását a nagyközönség, a fogyasztók érezték, ők pedig csak a közvélemény formájában, a sajtón keresztül léphettek fel, követelve az államtól érdekeik megvédését. Ennek eredményeképen a jogi szabályozásnak természetszerűleg ilyen irányban kellett megindulnia. A karteleknék ugyanis a mai magánjog alapján való szabályozás elképzelhetetlen volt. Wíeland Handelsrecht című munkájában bár talán lehetségesnek, de felettébb nehéznek képzeli el a karteleknek valamely társasági formába való szorítását. Nem találja fel már ő sem azt a gazdasági hátteret, ami a kereskedelmi társaságoknál megvan és viszont látja a nagy célkülönbséget, ami a kereskedelmi társaságok és a kartelek közt fennáll. Ezt így fejezi ki: „Gesellschaften sind auf Kraftentfaltung, Kartelle nur auf Kraftenthaltung angelegt." Sem Klein, sem Kunz, sem Tschíerschky, sem pld. Arno Blum és a többi kartelírók: sem tartják alkalmazhatónak a mai jogi formákat a kartelegyesülésekre. Ennek az okát mindnyájan abban látjuk, hogy a kartel a mai magánjogi és kereskedelmi jogi társaság formáin túlnőtt. Mert a részvénytársaságnál is három kör yan, a részvénytársaság és az állam, 2. a részvénytársaság és minden más magánjogi jogalany, 3. a részvénytársaság és tagjai. A karteleknél ugyanezeket találjuk. Mégis ezek a körök sokkal szélesebbek. A karteleknél ezek a viszonyok nemcsak természetükben és