A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 3. szám - Regény a benzinkutról

20 A KARTEL 3, sz. amíg az outsidert tönkre nem tette, vagy magába nem olvasztotta. Miután a tröszt világorganizációval rendelkezett, könnyen megtehette, hogy egy bizonyos körzetben, ahol új versenytársat kellett lekonkurrálni, jelentékeny veszteségre adott el, hisz a többi körzetekben monopolisztikus helyzeténél fogva bőségesen behozta az árharcban elszenvedett veszteségeket. Hasonló eset került az elmúlt hetekben a Reichsgericht elé, amely ítéleti indokolásában a tisztességtelen verseny fogalmának elhatárolását ragyogó tudományos okfejtéssel építi ki. 1928-ban Németország területén a benzinpiac hatalmasai kartelbe léptek, amely a benzinkonvenció néven szerepelt. E megállapodás lényege az volt, hogy felosztották a német piacot néhány körzetre és mindegyik körzetre nézve a benzin kicsinybeni eladási árát egységesen szabták meg. A kőolaj termelés természetrajzához tartozik, hogy az érdekelt mammutvállalatok az egész értékesítési szervezetet: az olajnak a földből való előtörésétöl egész a benzinkútig kezükben tartják. így azok az árak, melyet az olaj hatalmasságok előírnak, a távolabbi kis faluban is irányadók. Hiába kerül kartelenkívüli román vagy főleg olcsó orosz árú a piacra, az egész eladási szervezet a kartelhez tartozó vállalatok kezében van és így az olcsó árú igen nehezen töri keresztül magát. Arra ugyanis hamarosan rájött a kartel, hogy a kartelenkívüli árú beözönlését nem tudja megakadályozni, az volt tehát a cél, hogy az eladási szervezet alkotásával akadályozza meg az outsider árúnak a közönséghez való jutását. Vagyis a benzinkútakra építette fel uralmát. Felperes egy ilyen benzinkútnak volt évek óta tulajdonosa. Ezen minőségében egy belga céggel hosszú lejáratú szerződést kötött, melyben bizonyos nagyobb árúmennyiség átvételére vállalt kötelezettséget és ennek fejében árkedvezményt élvezett. A benzinkonvenciónak 1928-ban történt megalakulása előtt felperes egész körzetében egységesen 29 pfennig volt a benzin literjének ára. Ez az ár volt felperes kalkulációjának alapja, amely mellett polgári hasznát biztosítva látta. A benzinkonvenció létrejötte után az ahhoz csatlakozott cégek a benzin literjét az egész kérdéses körzetben 29 pfennigről 33-ra emelték. Felperes változatlanul kitartott ára mellett, miáltal forgalma a község többi benzinkútjának rovására jelentékenyen fellendült. A konvenció tagjai erre, bár az egész körzetben változatlanul fenntartották áraikat, éppen csak abban a községben, ahol felperes benzinkútja volt, szállították le az árat 28 pfennigre. Felperes állta a verseny és 26 pfennigre ment vissza áraival, mígnem pozitív tudomást szerzett arról, hogy a község benzindetailistái utasítást kaptak, hogy tekintet nélkül az előálló veszteségre ők mindenkor egy pfenniggel olcsóbb áron adják a benzint, mint felperes. A harc ezen stádiumában az outsider olajkereskedő keresettel fordult a bírósághoz, melyben kérte, hogy tiltsák el alperesi cégeket attól, hogy olcsóbban árúsítsanak mint ő, mindaddig, míg az általa megszabott ár alatta marad a benzinkonvenció által megállapított árnak. Vagyis olyan harci ár szabásától tiltassanak el, mely csak felperes községének határain belül érvényes, egyenesen az ő megsemmisítésének célzatával. A düsseldorfi törvényszék a kereset értelmében ítélt és helybenhagyta azt a felebbezési fórum és végső fokon a birodalmi bíróság is. Említettük már, hogy a felülvizsgálati kérelem elutasításának indokolása irodalmi értékű tudományos munka. A benzinkonvencióhoz tartozó hatalmas alperesi vállalatok ugyanis Németország két legnagyobb kartelszakértőjét mozgósították, akik az alperesi álláspont védelmében leadott szakvéleményeikben egész tudásukat és tekintélyüket latbavetették. A Reichsgericht a felfogások ezen harcában nemcsak az államhatalom által rendelkezésére bocsájtott bírói hatalommal akart felülmaradni, de a tudományos érvek meggyőző erejével is. Elvi jelentőségű német ítéletekben gyakran látunk valóságos irodalmi polémiákat, melyekben a bíróság nemcsak a felek által felhozott érvekre teszi meg észrevételeit arra nézve, hogy melyeket fogadott el és melyeket vetett el, hanem azon túlmenőleg a kérdésre vonatkozó irodalmi nézetekkel szemben is indokolja eltérő véleményét. Ennek az ítélkezési módnak különösen gazdaságjogi kérdések tekintetében van igen nagy jelentősége. A nagytőke ugyanis legkiválóbb jogászainknak tud tehetségüknek és képességeiknek megfelelő érvényesülést biztosítani. Ezáltal elkerülhetetlenül elvesztik függetlenségüket és mélységes judiciumukat, tudományos felkészültségüket önkénytelenül is bizonyos egyoldalúsággal azon érdekek szolgálatába helyezik, melyek munkájukat megfelelően honorálják. Ezért dominálnak különösen a kartel irodalomban a nagytőke érdekeihez közelálló felfogások. Fontos tehát, hogy a bíróság necsak anyagilag, de szellemileg is független legyen, vagyis necsak a nagytőkéhez ne fűzzék érdekszálak, de az ahhoz közelálló irodalommal szemben is meg legyen a tudományos kritikája. Egy-egy ilyen ítélet, mint az előttünk fekvő alkalmas arra, hogy a konkrét peren túlmenőleg tudományos viták tekintetében irányadó legyen. A Reichsgericht magáévá teszi a másodfokú ítélet ténymegállapítását, mely szerint alperesek elhatározott szándéka volt mindaddig lemenni az árakkal, amíg felperes gazda-