A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 3. szám - Regény a benzinkutról

3. sz. A KARTEL 21 sági romlása be nem következik, vagy elfogadja a benzinkonvenció által előírt magasabb árakat. Megállapítja, hogy alperesek egy olyan kartelt alkottak, melynek célja nemcsak abból állott, hogy tagjai között szabályozza a versenyt és az ő részükre írjon elő egységes árakat, hanem arra is törekedett, hogy az összes outsidereket csatlakozásra kényszerítse avagy megsemmisítse, ennek megtörténte után pedig, mint a piac korlátlan ura — az árakat diktálja. Alperesek aránytalan financiális túlerőben vannak felperessel szemben, ekként semmi akadálya sem volt annak, hogy jelentékeny anyagi veszteségek árán is állják a felperes megsemmisítésére irányuló harcot, annál is inkább, mert egy ilyen küzdelem gyászos kimenetele az outsiderre nézve rövidesen az egész szakmában köztudottá válik, tehát a felperes esetében szolgáltatott példa az egész ország esetleges outsidereit megfélemlíti. Egy ilyen árharcköltségeit tehát alperesek az egész német birodalom kartelfenntartási költségei gyanánt oszthatják fel. Az indokolás az eseten túlmenően keresi azt az elvi szemszögletet, melyből a kérdés megítélendő. Alperesek látszólag nem tettek egyebet csak olcsóbb árat szabtak felperesnél. Alpereseknek ez a magatartása (Unterbietung) egymagában nem meríti ki a tisztességtelen verseny fogalmát és nem szolgálhatna ok gyanánt az eltiltásra. Azonban a kérdéses magatartást nem lehet egymagában kiragadni, hanem egybe kell vetni azzal a céllal, melyet szolgál. „A cél pedig szentségteleníti az eszközt" mondja szellemesen az ítélet, mert az alacsonyabb árszabás ezúttal a „brutális megsemmisítési szándék" szolgálatában áll. Ezzel szemben áll alperesek védekezése, mely szerint lényegileg minden verseny harcot jelent és minden harc célja az ellenfél tönkretétele. A cél tehát semmi rendkívüli, csak a gazdasági berendezésünk mellett szokásos élet-halál harc, az eszköz viszont szintén a legaggálytalanabb, amennyiben az olcsóbb árak fegyverével küzd. Erre az alperesi védekezésre a Reichsgerícht Niperdey az alperesi szakértő egyik tudományos munkájából meríti az ellenérvet, tehát saját fegyverét visszafordítja ellene. Niperdey ugyanis kifejti, hogy a versenyeszközök között 2 csoport különböztetendő meg: 1. Az egyik a teljesítőképesség fokozása. Vagyis többet, jobbat, olcsóbban produkálni. (Leistungswettbewerb). 2. Második a versenytárs működésének megbénítására irányuló direkt beavatkozás. A cél itt minden eszközzel a versenytárs eltávolítása a piacról és a voltaképen gazdasági tevékenység akkor kezdődik, amikor a gazdasági hullák eltakarítása után a győztesként felülmaradt monopolisztíkus alakulat diktálja az árakat. (Behinderungswettbewerb.) Niperdey-nek ezt a beosztását felhasználja a bíróság az alperesi álláspont megdöntésére. Alperesek szerint ugyanis az a tény, hogy egy pfenniggel mindenkor olcsóbban adták a benzint felperesnél — a teljesítőképesség fokozásának versenyeszköze volt; aki olcsóbban árul az teljesítőképesebb, ez tehát a legtisztább versenyeszköz. Azonban a bíróság megállapította, hogy a másik eset forog fenn. Alpereseknek nem állott szándékában a teljesítőképeségük fokozásával a német fogyasztóközönséget olcsóbb benzinhez juttatni. Mert ha ez lett volna a cél, akkor nem csupán a felperesi benzinkút közvetlen környékén szállították volna le az árakat, hanem az egész birodalomban. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy ha a bíróság nem nyújt jogsegélyt felperesnek és bekövetkezik ez utóbbi gazdasági bukása, akkor alperesek azonnal felemelik áraikat a konvenció által az egész birodalom számára megállapított szintre. Alperesek olcsó árai csak átmenetieknek tekintendők és egyedüli céljuk felperes gazdasági megsemmisítése. Alperes további védekezése az, hogy felperesnek módjában volna az őt keresete szerint fenyegető megsemmisítés veszélyétől akként szabadulni, hogy elfogadja és betartja a kartel által előírt árakat. Alperesi árharcnak végül is csak az a célja, hogy felperes betartsa a közös árakat, mert ha ezeket felperes nem respektálja, úgy alpereseknek érzékeny kárt okoz. Az alperesi sérelmes magatartás valóságos célja tehát — szerintük — a rendes polgári hasznot biztosító árak betartásának kikényszerítése, azt pedig nem lehet tisztességtelen avagy jóerkölcsökbe ütköző célnak tekinteni, amely megvalósulása esetén jobb árakat biztosít felperesnek. Alperesek felvetik a kérdést, hogy miért felperes gazdasági tönkretételének megengedett vagy tilalmas volta körül forog a per, amikor egyedül felperesen múlik, hogy csatlakozzék a konvenció áraihoz és ezzel véget vessen a harcnak. Erre az érvre a bíróság kimutatja, hogy ma, amikor a német gazdaság élet-halál harcot vív a válsággal és legmagasabb érdeknek ismerték fel a megélhetés költségeinek és általában az áraknak csökkentését, — jóerkölcsökbe ütközőnek tekintendő annak a független kereskedő tönkretétele, aki kimutatja, hogy árait reálisan kalkulálja és abban a polgári haszon kellő mértéke is benn foglaltatik. E kérdés eldöntésénél a bíróság belement felperes árkalkulációjának vizsgálatába is, mert irreálisan alacsony, tehát csak ideigóráig tartható árakkal dolgozó outsider piacrontó tendenciáját a bíróság védelemben nem részesítheti. Az adott esetben azonban pernyertes lett felperes azért, mert kimutatta,