A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 2. szám - Karteljogi problémák

12 A KARTEL 2. sz. nehogy amennyivel az egyezményhez csatlakozó vállalatok termelésüket csökkentik, ugyanakkor más üzemek termelésüket megfelelően emeljék. Egy adott időpontban biztosítottnak látszik a termelés csökkentés egységes keresztülvitele és ezt több éves tervben kontingentálják. Aki ehhez hozzájárul, az abban a tudatban és feltevésben teszi ezt, hogy az összes versenytársak hasonló áldozatot vállalnak. Alighogy azonban a termeléscsökkentés üdvös hatásai mutatkoznak és ennek nyomában javulnak a piaci viszonyok — máris elszaporodhatnak az outsiderek, melyek szabadon termelnek és gőzerővel ontják iaiz árút. Ezek a termelés redukció által nem kötött vállalatok üzemi kapacitásuk teljes kihasználásával jobbat és olcsóbban tudnak termelni. Az outsiderek elszaporodása általában olyan radikálisan megváltoztatja egy kiarteltagság, mint kötelezettség tartalmát, hogy az teljesen felismerhetetlenné válik. A fenti kiragadott példákból azt láttuk, hogy a kartelszerződések különleges elbírálást igényelnek. Más szerződéseknél maga a vállalt kötelezettség eleve ismert fix tényező, aki tehát azt elfogadta, annak tudnia kellett, hogy mit vállal és azt tartsa is be. Legfeljebb ha a külső körülményekben áll be előre nem látható változás, melyet a bíróságok vis majornak vagy gazdasági lehetetlenülésnek minősíthetnek, akkor képzelhető annak megváltoztatása. Kartelszerződésnél azonban nem kell a külső körülményekben ilyen mélyreható változásnak beállani, mert itt maga a kartelszerződés tartalma, a vállalt kötelezettség van állandó változásoknak alávetve. Míg tehát általában a szerződéseknél azok áttörése quasi csak végszükségben történhetik, addig kartelszerződéseknél intézményesen kell gondoskodni azok azonnali hatályú felmondásának lehetőségéről — indokolt esetben. A német kartelbíróság mélyenszántó, ragyogó judikaturájának épen az a nagy jelentősége, hogy útmutatással szolgál arra nézve, hogy mi tekintendő indokolt esetnek. Belebocsájtkozik annak vizsgálatába, hogy minő következményekkel jár a szerződés érvénybentartása a felmondással élő karteltagra nézve, de másrészről vizsgálja azt is, hogy a tag kilépése minő hatással volna a kartel fennmaradása szempontjából. E két érdek összeegyeztetése vezető motívuma a kartelbíróság ítélkezésének. Bírálat tárgyává teszi továbbá a felmondási kérelmek tárgyalása során a kartelvezetőség egész gazdasági politikáját és keresi, hogy a felmondó tag gazdasági leromlása mennyiben hozható okozati összefüggésbe a kartelvezetőség esetleges hibáival. A vezetőség ellen felhozott panaszok 'közül kettőt emelhetünk ki, mint legtipikjusabbat. Az egyik ily panasz, hogy a kartelvezetőség nem számol a gazdasági dekonjunktúrával és görcsösen ragaszkodik az előírt árakhoz, melyek megfelelőek lehettek a fellendülés korszakában, de az általános leromlás idején revízióra szorulnának, mert enélkül a fogyasztás csökkenése ós az outsiderek elszaporodása következik be. Ilyen esetben a kartelbíróság megkívánja annak igazolását, hogy a kart el tag mindent elkövetett a kartelvezetőségnek jobb belátásra való hozásában és csak akkor fordult az azonnali hatályú felmondáshoz, mikor felfogásával végleg kisebbségben maradt. A másik mindig újból visszatérő panasz a kartelvezetőség ellen az azonnali hatályú felmondási perekben azt vitat ja, hogy súlyos károk érik a tagot a kartelszerződés hűséges betartásából. Ugyanis a vezetőség képtelen megakadályozni, hogy egyesek módot találnak a kartelárak kijátszására és az ekként nyújtott előnyökkel elhódítják a kartelhű vállalattól régi vevőit. Ilyenkor a kartelbíróság nemcsak azt vizsgálja, hogy a visszaélések megtörténtek-e és minő terjedelemben, hanem azt is, hogy alkalmazott-e a vezetőség kellő retorziókat a visszaélések meggátlására és, főleg, hogy a panaszos tag az adatok rendelkezésére bocsájtásával támogatta-e a vezetőséget a visszaélések kinyomozásának többnyire roppant nehéz feladatában. Ha a panaszos tag a felmondási perre tartogatja adatait, tehát nem adott módot a panaszok kiküszöbölésére, akkor kevés valószínűsége van annak, hogy a felmondást érvényesnek fogja a bíróság elismerni. Egyik vezérlő elv ezen panaszok elbírálásánál, hogy a rögtöni hatályú felmondás oka gyanánt csakis olyan sérelem hozható fel, melynek békés kiküszöbölésére minden rendelkezésre álló eszköz igénybevétetett, de eredményre mégsem vezetett. A rögtöni hatályú felmondás mintegy ultima ratiónak tekintendő. A német kartelrendeletnek az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó rendelkezése, mely lazított a pacta sunt servanda elvén, — legkevésbbé sem ártott a német kartelfejlődésnek. Tudvalevőleg Németország a kartelek hazája és miként az 1923-ik év, vagyis a kartelrendelet életbeléptetése előtti időkben vezetett ezen a téren, úgy a rendelet megalkotása óta változatlanul első helyen áll. Vonatkozik ez úgy a gazdasági fejlettségre, mint a jogi helyzet stabilitására. * A kartelmagánjognak második, talán még nagyobb jelentőségű és gyakorlatibb problémája a bojkott és egyéb az iparűzés szabad gyakorlatának megbénítására irányuló eljárás. A gazdasági liberalizmus eszközeivel igen nehéz ebben a kérdésben dűlőre jutni. Ugyanis egyrészt a liberálizmus elvéből kifolyólag nem ismerhetünk „Kontrahierungszwangot",