A kartel, 1931 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 1. szám - A magyar szociáldemokrata párt karteltörvényjavaslata

1. sz. A KARTEL 7 megfelel a GYOSZ által kiadott 48 oldal térje- j delmű ,,A karteljavaslat" c. brosúra, mely az országgyűlés tagjaihoz lett intézve. Nem térhetünk ki az elaboratum egyes részleteinek megbeszélésére, mert ezzel az egész kartelvitát kellene elölről kezdeni,,. Tehát csak néhány megjegyzésre szorítkozunk: Ha végigolvassuk a brosúrának konkrét adatait tartalmazó részét, úgy abban igen sok olyan akad, amely roppant meggyőzőnek látszanék, ha a statisztikai adatok csoportosítási, fésülési stb. módszerei nem volnának oly közismertek. Ez leg- j kevésbé sem vád, csak egész általános érvényű megállapodás. Mert viszont, ha nem a Gyosz memorandumát nézzük, hanem Hadik János, Sándor Pál, vagy Marschall Ferenc felszólalásait tekintjük, akkor a statisztikai adatok megint egészen más eredményre vezetnek. A közvélemény egyrésze pártállás szerint vakon hisz az egyik, vagy a másik álláspont igazságában. Azonban a másik és pedig az értékesebb része a közvéleménynek fenntartással fogadja az egyoldalú adatokat és az egyedüli következtetés, amit belőlük levon: egy pártatlan szerv kontradiktórikus eljárásának szükségessége. Amíg a kartelkérdés terén nem történik egyéb, csak brosúra áll szemben brosurá- i val, a különböző parlamenti felszólalások homlokegyenest ellenkező adatokat tartalmaznak, a hirlapi cikkekre pedig a válaszok és viszonválaszok végtelen sora következik — addig a helyes útirány megtalálása eleve ki van zárva. A kérdés sokkal nehezebb ennél, semhogy ilyen vitáktól eredményt várhatnánk. A közvélemény nem akar és nem tud döntő bírája lenni ezeknek a vitáknak, de kívánja, hogy a törvényhozás alkossa meg azokat a szerveket, amelyek pártatlanságuknál és függetlenségüknél fogva alkalmasak a konkrét kérdések megnyugtató eldöntésére. A füzet idézi a Lloyd George-bizottság programmját, de annak csak egy alkalmasnak tetsző részét, mi tehát annak illusztrálására, hogy egyoldalú állásfoglalások mennyire nem viszik előbbre a kérdést, idézzünk ugyanabból a programmból egy másik passzust, amely viszont a brosúra egész irányzatával homlokegyenest ellenkezik. A Lloyd George-bizottság ugyanis egészen határozottan állást foglal az államhatalom ; beavatkozásának szükségessége mellett: „A liberálizmus áll és bukik a szabadsággal; azonban tévedés volna azt hinni, hogy j a szabadság politikájának mindig negatívnak kell lenni és az állam csak azzal segíthet, ha ,,fegyvert lábnál" tétlenül áll és tévedés azt hinni, hogy azok a népek a legszabadabbak, melyek kormánya legkevesebbet avatkozik j be az ügyek folyásába." Még egy kérdésre kell kitérnünk. Azt olvassuk az elaboratumban. hogy várni kell a nemzeti kartel-törvény alkotásával, mert előbb a nemzetközi törvényt kell megalkotni, hiszen „. .. kezd felülkerekedni a felfogás, hogy a kartelkérdés nemzetközi rendezése előtt indokolatlan és a világgazdasági kapcsolatok j szempontjából káros a kartelek nemzeti szabályozására gondolni". Erre nézve előadjuk, hogy amidőn 1928-ik ev nyarán a pécsi egyetem Nemzetközijogi Intézetének képviselői a varsói nemzetközijogi kongreszszusan részletes előterjesztésben indokolták a kartelkérdés nemzetközi szabályozásának szükségességét, akkor minden oldalról felhangzott az aggály: ,,Ez még korai, hisz az államok még belföldi vonatkozásban sem foglaltak állást e kérdést illetőleg, addig pedig nem is lehet nemzetközi szabályozásra gondolni." Tehát valóságos circulus vitiosust állítanak fel a kartelek törvényes szabályozása ellen. Könnyű feladata van az elaboratumnak abban a részében, midőn a javaslat részleteit támadja. E részben sok súlyos és igaz érvet találunk. Nem is elégít ki ez a mi karteltörvényünk mást, csak az agráriusok parlamenti képviseletét, őket is csak ezért, mert politikai okokból nem kifogásolhatják a miniszteri hatalom omnipotenciáját, amit mi súlyos jogi aggályok alapján teszünk. A magyar szociáldemokrata párt karteltörvényjavaslata, A szocialistapárt parlamenti frakciója a tárgyalás alatt levő javaslattal szemben külön javaslatot nyújtott be a Ház elé. Az ellenjavaslat ugyanazt a három fórumot létesíti mint a kormány által készített javaslat: kartelbíróság. minisztérium és kartelbizottság. A legjelentékenyebb különbség azonban abban rejlik, hogy míg a kormány minden hatalmat a minisztériumra ruház, addig a szocialisták javaslatában a karielbíróság a centrális szerv. Jogászi szempontból, áthatva attól az abszolút tisztelettől, mellyel a bíróság irányában viseltetünk, csak helyeselni tudjuk azt, hogy ha a döntő szó a kartelkérdés terén a bíróság kezében van letéve. Ez utóbbi dönt az ellenjavaslat szerint úgy a közérdekű keresetek, mint a magánfelek panaszai felett. A kormány javaslatával szemben helyeselnünk kell az ellenjavaslatban azt, hogy a minisztériumon kívül még a kartelbizottságnak is joga van a kincstár jogügyi igazgatóságát a közérdekű per megindítására utasítani. El kell ismernünk, hogy valóban szükség van a miniszter diszkrecionális jogainak korlátozására a perek indítása vagy nem indítása tekintetében. Ha, a politikai befolyásoknak szükségszerűleg kitett miniszter mellett, a független egyénekből összetett kartelbizottság is jogot nyer a perre utasításra — ez valóban megnyugtató. \ iszont hibái is vannak a javaslatnak. így érthetetlen, hogy ha a kartelbíróságra ruházza, igen helyesen, a legfőbb hatalmat, akkor miért szervezi egyfokúan a kir. Kűria békéiében? Helyes volt az első kormányjavaslat elgondolása, mely szerint az első fokú kartelbíróság a kir. Tábla kebelében alakulna, ennek fellebbviteli hatósága volna a kir. Kúria kartel-tanácsa ülnökökkel megfelelően kiegészítve. Kár, hogy az ilyen gonddal és hozzáértéssel elkészített munkán is végigvonul az a teljes és tudatos egyoldalúság, melynek következtében a szocialistapárt nem tud a saját szűkebb érdekei fölé emelkedve egyetemes szempontok felé törekedni, így kerül bele a javaslatba olyan szembetűnő szándékos jogtalanság, mellyel a munkaadók megállapodása a bérek tekintetében való egységes eljárásra — kartelnek tekintendő, míg a munkások kollektív szerződései kifejezetten nem esnek ezen megítélés alá. Hasonlóképen teljesen egyoldalú a kartelbizottság összetétele, melynek 44 tagja közül — 22 a munkásságot képviseli, de a gyáripar egyáltalában nem nyert képviseletet!!